Két felsőerjesztésű sörrel kezdenénk, lássuk az eredményeket:
A Wells & Young's 2006-ban egyesült, hogy létrehozzanak egy új nemzeti erőt a sörgyártásban. Mindkét családnak a Wells-nek és Young’s-nak egyránt az 1800-as évekre visszatekintő múltjuk van, és ez idő alatt igencsak népszerűsítették termékeikkel a minőségi sörkultúrát.
A Bombardier magas ára, és a külseje arra következtet -bár sokszor az ár nem igazán van összhangban a tényleges értékkel -, hogy egy vonat erejével fog elsöpörni az íz- és illatáradat és az élmény, amit a sörtől fogunk kapni. Az üveg formája, a címkéje az angol zászlóval, a termék körítése eléggé meggyőz arról, hogy ez tényleg Anglia Itala, és az angol örökség hivatalos söre. Sőt arról is értesülünk, hogy a legjobb angol alapanyagokat használják hozzá, amit. A Wells & Young's cég Bedfordban nagyon eltalálta a csak rá jellemző dizájnt Ez igen! –gondoltuk. El is hittük mindezt, de sajnos felnyitás után egy egész más arcát mutatta nekünk. E nemes ital nemhogy egy vonat erejével söpört volna el minket, maximum egy bicikli lágy szellőjeként érintett meg az egész.
Pohárba töltve a színe megnyerő, csábító, a borostyán keverve egy kis gesztenyével, ez már valami. A hab tömör, szép világos tejeskávé színű, de egész nagy buborékokat tartalmaz, ezért 1-2 percen belül el is tűnik szinte az egész. Illata nagyon kellemes karamelles, édeskés a komlót is fel lehet fedezni benne, csak ez az élmény el is távozik a habbal együtt. Csípősséget nem nagyon vártunk el, mivel egy ale-nek a szénsavassága is visszafogott, de ennek ellenére még így lapos egy kissé. Na majd az íze! Nevére jellemző finom kesernyés, amit a komló és a festőmaláta adhat, ez viszonylag hosszan meg is marad a szánkban, de ennyi. Az elején jönne is az a vonat, de valamiért meghúzzák a vészféket a szerelvényen, és rögtön megáll, ahogy az íz is, és csak a kis fuvallata ér el. A beígért borsos aroma, a maláta, a mazsolás, fűszeres puha lecsengés csak a képzeletünkben jelenik meg,(borsossága az árban érezhető), mert az italban nem igazán. Egy vékonyka malátás, édeskés íz ugyan integet, hogy azért itt van, de sem a bors sem a mazsola nem jelentkezik valójában zért, hogy „Gyere! Érezd és Élvezd az ízem!”. Találó volt ez a puha jellemző, csak nem a jobbik értelmében. Nagyon hamar eltűnik a tartalom, és csak a gerinc a finom kesernyésség marad meg, ami tényleg kellemes, de ez kevéske, és nem tart sokáig. Tiszta, hibáktól teljesen mentes sör, de sajnos ez nem elég. Egy közepes élvezhetőségű, elég unalmas sört ismertünk meg mind a négyen.
Pontozás: Íz:7,7 Illat:6,6 Habtartósság: 2,9 Recencia: 3,3 Keserűség: 3,3 Összesen: 23,8
Következik a Thurn und Taxis német rozssör benne búzával, ami igen pozitív meglepetést okozott nekünk. Ára fele volt versenytársáénak, de erre azt mondjuk, hogy megérte a pénzt, amit kiadtunk érte. Külsőre az egyszerű normál sörösüveg, visszafogott címkével.
A sör a regensburgi Fürstlice Brauerei Thurn und Taxis főzdéjében készül. A cég története 1492-ben indult, de nem a sörfőzéssel, hanem postazolgálattal, később már személyszállítással is. A Taxis család szépen ki is építette birodalmát a szállításnak köszönhetően. A 19. század közepén az akkor már Thurn und Taxis családnak a postaszolgáltatás államosítása miatt veszélybe került a pénzügyi helyzete, ekkor új beruházasba fogtak . Elkezdték felvásárolni a környékbeli sörfőzdéket, és azóta készítik söreiket. Időközben tulajdonosváltáson estek át a sörgyárak, de az új tulajdonos a Paulaner, a márkanevet és a receptet továbbra is megőrizte, és gyártja az eddig is sikeres utat bejárt termékpalettát.
Pohárba kiöntve melegség fogja el szívünket látva mélybordós barna színét. A habja szép apró buborékokból tevődik össze, de tetején megjelennek nagyobbak is, ettől függetlenül szépen tartja magát percekig. Erre mondhatjuk, hogy egy őszinte sör, nem kertel, egyszerűen és határozottan feltárja előttünk titkait. Illata letaglóz, belemászik az orrunkba, és nem akar elmúlni a hatás. Kínálja magát, „itt vagyok, ez, mind, én!”. Az illata jellemző, igazi felsőerjesztésű sör, határozott, de nem tolakodó. Felfedezhető benne a virágos, fűszeres, édes gabonás illat, ami a kóstolása során is intenzíven jelen van. Megjelenik a szegfűszeg, a fenyő gyantás íze, a komló kellemes kesernyéssége - ami összhangban van a többi összetevővel-, és az édeskés maláta íz is. Tartalmas, testes sör, ami hosszan kényezteti minden érzékszervünket. Íze hosszan marad a szájban, a nyelőcsövön. Üdítően csípős szénsavassága felfrissíti a szájat, és a következő kortynál újabb ízhullámmal sodor el. Ez egy olyan sör, amiből nem szabad sokat meginni, csak szépen apránként kell kiélvezni minden kóstolásával eltöltött pillanatot, mert eltelít teljesen.
Pontozás: Íz:10,5 Illat:9,9 Habtartósság: 5,1 Recencia: 5,3 Keserűség: 5,4 Összesen: 36,2
Végül nem kis különbséggel a német sör győzedelmeskedett. Adtunk még egy esélyt az angol söröknek a Newcastle Brown Ale személyében. Lássuk, élt-e a lehetőséggel a belga St Benoit ellen...
