Kulmbachi kalandunk egy kis sétával folytatódott, ekkor az idő azonban ellenünk fordult. Node egy kis eső nem tarthat vissza minket… Így indultunk el felfedezni Kulmbach óvárosát, de sokáig nem is kellett menni, mert rátalálunk a Kommunbräu brewpubjára. Belépve, rögtön jobbról köszöntöttek a rézüstök, és a pult, ahol pörgős (finoman fejeztem ki magam, mert olyan volt mintha valami „gyorsítót” szedtek volna) személyzet csapolta a söröket, néha olyan módon, hogy szinte eret vágtunk. Nagyüzemben ment a csapolás, nem törődtek a habbal sem, hadd menjen…

 

 A két állandó jelleggel tartott szűretlen sörükkel kezdtünk a Hell és a Bernstein került elénk. A Hell nem tett olyan mély benyomást, üreskés, kevésbé komlózott (ezt le is írták, de ez által még unalmasabb), semmi extra. A Bernstein valamivel többet mutat, színében mélyebb, ebben felüti fejét némi karamelles és pörköltes kombináció is, de ez sem sokkal több az előzőnél. Az viszont értékelendő dolog, hogy minden hónapban más-más söröket is kínálnak (Monatsbier).

Egy két érdekesség kínálatból:

 
Februárban kerül csapra a Kommunator, ami egy sötét duplabak,
Májusi baksörük a Deflorator,
Szeptemberben Rozssörrel kedveskednek,
Decemberben pedig a Delirium nevű baksörükkel
 
Június lévén, mi a Sommerbierrel találkoztunk, ami már tartogatott magában érdekességeket a maga frissességével, erősebb komlózásával megtámogatta az italt némi csípősséggel, virágossággal. Az szűretlen mivolta is jobban előtérbe kerül, az egész egy könnyed üdítő egyveleg. Ez felejthető, de korántsem a hétvégi felhozatal legalja…
 
Ekkor már az eső sem számított, így elsétáltunk az óváros főterére, ahol másnap reggel nyüzsgő virágpiacot találtunk. Későre járt, hát kerestünk szállást kevés sikerrel, és egyre fokozódó esővel, így megázva (jó kis szóróanyagaim eláztak), kerültünk „ágyba”.
 
Azt még elfelejtettem, hogy egy időben ott tartózkodásunk alatt került megrendezésre egy oldtimer találkozó is. Csudadolgok retro autók, motorok gyönyörűségek vonultak fel. Régi Mercedesek, Porschék, Mg-k Opel nem győztünk betelni velük.
 
 
Másnap még egy kellemes kis sétát tettünk a kulmbachi Plassenburgba, ami erődként és kastélyként szolgált. Erről 1135-ben készítettek először feljegyzéseket, az 1500-as évek közepén egy háború következtében megsemmisült, de újraépítették, és azóta is ott trónol Kulmbach városa fölött. A kilátás valami csodás volt, pipázó hegyeket, álmos Kulmbachot láttunk. Viszont a fent fújó hideg és erős szélnek köszönhetően nem vártuk meg a múzeum nyitását. Végigjártuk az óvárost, és megerősödött bennem, hogy ezek a német, faberakásos homlokzatú házak stílusa, hangulata, különböző színekben mennyire nagyon tetszenek, belebotlottunk még egy lepusztult Halász étterembe is, ami ki tudja, mióta van zárva, de a Mönschofos tábla még mindig rendíthetetlenül függött a falon. Kis kitérőnk után folytattuk utunkat Bamberg felé, ahol még egy Markgrafenbe betévedtük, és ahonnan egyikünk sem jött ki egy rekesznél kevesebb sörrel. Nem is lehet, az előző 2 boltlátogatásunk után is sok érdekesség került e rekeszekbe, és egyszerűen nem lehetett lemondani róluk. És igen, kicsikocsi mindent kibír, eléggé megültetve, de begurultunk Bamberg belvárosába, majd a kihagyott Kaiserdom sörfőzde és hosszabb keresgélés után egy parkolóházban pihentettük le. Ami nagyon tetszett az a parkolási díj, minél többet maradsz, annál kevesebbet kell fizetned. Így jött ki 7,5 Euró 10 óra hosszas parkolásra.
 
 
Ezután kissé tanácstalanul kezdtünk bóklászni, hol is kezdjük körutunkat. A kezdeti cél az volt, hogy Ákos St.Georgen tallérjait beváltsuk. A vége siker lett, nem is akármilyen. Utólag belegondolva jobb is, hogy az első helyen nem váltották be, ugyanis itt első körben kaptunk egy-egy üveg Drachenblut (sárkányvér), de ennyivel nem értünk be, így esett meg az, hogy egy-egy korsó kellert és búzát hárman elkóstolgattunk, és újult erővel bevetettük magunkat Bamberg forgatagába.. Kezdésnek jó ez, de jobban érdekelnek minket a bambergi remekek.
 
 
Elsőnek aztán bele is csaptunk a legrosszabba -ezt így előre nem tudtuk, de legalább jól nézett ki a hely-, az Ambräsianum főzdéjébe. Itt legalább volt kóstolóadag, mind a 3 sörszerű valamilyüket ki tudtuk próbálni. 2004-ben nyitotta meg kapuit a főzde, és dombon ülő juhászkutya legyek ha ezt értem, hogy ilyen termékekkel hogy maradhat nyitva? Lehet csak egy rossz szériába futottunk bele, de hogy mind a 3 egyszerre legyen rontott főzet azt nem igazán tudom elképzelni. Ennek ellenére azért voltak szép számmal az asztaloknál.
 
Elsőként a Hell-t kóstoltuk, ami igencsak megkavart. Illata már az elejétől nem is volt, ami van az is némi hőmérséklet emelkedés után egy igazán facsaró izzadtság és hónaljszag egyvelege volt, a biztos kemény munka eredménye..Íze ennél is változatosabb. Elején egy áztatott keményítős, édes valami öntött el, mintha nem erjedt le volna rendesen a sör. Ez átfordult egy olyan áztatott kukoricás, gabonás ízbe, amit régen nagymamám készített a kacsáknak, libáknak tömésre (kisgyerek mindent megkóstol, amit ér, innen az emlék). Áztatott dara karistolja a torkom, és ami keserűség szorult bele, az is egy oda nem illő, buta keserűség.
 
Ezt a rémet gyorsan feledtetni akartam a Bernsteinweizenjükkel. Hát nem igazán sikerült, de valamivel jobb. Annyival, hogy ebből már kevesebb maradt a pohárban. Illata és íze alig érezhető. Illata, mikor kibontakozott (bár ne tette volna) állott pisis szénát eregetett magából rövid időre, de ez szerencsére abbamaradt. Teste vizes, nagyon vékonyka, íze is eléggé butácska savanykás és üres valami. Végén némi banánaroma –az az igazi műbanán íz, amit a schokobananeban van, csak az sokkal finomabb- üti fel a fejét, ami egyáltalán nem illik bele a képbe.
 
Kissé összetörve kóstoltam a Dunkeljüket, ami halovány engesztelés kezdemény volt az előzőekhez képest. Illata intenzívebb maláta és komló, ami egy halovány fűszerességgel is próbálkozott. Ízében ugyanezek a jegyek előjönnek eltérő intenzitással. Nagyon gyenge fűszeresség a háttérben, valamivel erősebb maláta aromával kiegészülve egy cérnavékony, felejthető tökmagos ízzel.
 
Úgy voltunk vele, hogy innen már csak felfelé vezethet az út, és így is lett, nagyon meredek emelkedéssel minőség terén. Ezek után már csak kellemesebb élmények értek minket.

 

Szerző: Rolli  2011.07.28. 16:05 Szólj hozzá!

Címkék: sör németország sörtúra bamberg sörkóstolás kulmbach kommnbräu ambräusianum

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr133107460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása