Ezek után következett a Camba Bavaria söreinek sötétebbik oldala, persze, ha a színét nézzük az elkövetkezendőknek. Hasonlóan remek sörökkel folytattuk a Märzen után, bár egy kissé tompulni látszódtak érzékszerveim, pedig a fele még hátra volt. A Dunkel sörük Pilseni-, Müncheni- és karamell malátából készül. Ez a malátásság jellemző a sörre is, száraz malátadara íz formájában, ami kiegészül pörköltmagvas és karamelles ízekkel. Komlózottságából sajnos nem igen maradtak emlékeim, a sörnek inkább a malátás, édesebb ízeire tevődött a hangsúly.
A sorban következett volna egy Dunkles Bock, ám ezt Hubert tanácsára kihagytuk, viszont pótolta a tankból hozott St.Arnold Christmas Ale-jükkel, ami ugyan még kissé éretlen volt, de határozottan előjött a koncepció (a készre nagyon kíváncsi vagyok, sort is kerítek rá a Kacsa utcában). Ezt egyébként még palackban is kap egy másodlagos erjesztést, valamint ez szintén egy koprodukció eredménye. Egy Houstoni sörfőzőmester, Brock Wagner közbenjárásának köszönhető létrejötte. Illatában az élesztő mazsolával, fahéjjal és szegfűszeggel keveredik. Ízében kiteljesedik még gyömbéres mézeskaláccsal és fenyőgyantás ízekkel. Igazán remekbe szabott sör, azt hiszem egy teljes kiértékelést is megér majd.
És jött az Eric's Black IPA, ami meglepetés volt karakterében, ugyanis nem az erőteljes komlózás játszotta a főszerepet, hanem az ízek sokszínűsége, összetettsége. Mély, vöröses-fekete sűrű testet egy világos capuccino színű hab-dunyha takarja be. Magas tömör habja igen tartós, fokozatosan, lassan szűkül egy vékonyabb réteggé.Illata sokszínű, ahogy melegszik újabb, és újabb jegyek jelennek meg benne. Kissé visszafogottabb világos társáénál, az egész egy melaszos, negro-cukros, gyógyfüves egyveleggel kezdődik. Ez folytatódik a gyógyfüves jegyekkel, amihez erdei mézet adtak. Melegedve még jobban kibontakoznak az illatok, előjönnek a nehezebb gyantás, fenyőtobozos és pörkölt jegyek, amelyek mellé aszalt-gyümölcs is társul. A komlónak nem is igazán a fűszeressége, hanem inkább a gyantásabb nehezebb tulajdonságai jöttek elő, és egész végig halványan lehetett érezni egy élesztős, igazi sűrű fekete kenyér (olyan, ami félkilós és szinte elfér egy nagyobb margarinos dobozban) illatát.
Nem akartam tovább húzni az első kortyok ízlelését, emelkedett is a pohár a számhoz. Erőteljesebb az íze, mint az illata, és rögtön szétáradt a gyógycukros, fekete kenyeres és gyógynövény-likőrös trió, igénybe véve a létező összes ízlelőbimbóm. Ez átfordul először egy erdei barna-mézes igen karakteres, kissé csípős ízbe, amihez gyermekláncfüvet és lándzsás útifüvet (kedvenc köhögéscsillapítóm egyébként a lándzsás útifűszirup, nincs az a mennyiség, amit meg ne innék belőle akkor, amikor fáj a torkom), majd ez átvált az aszalt datolya és füge kellemes párosává, amiben az édes, mézes íz halványan megmarad, mintegy pihenésként. Majd végül még egyszer támadást indít egy gyantás, fűszeres, pörkölmagvas, melaszos rohammal. Keserűsége visszafogottabb, inkább gyógylikőrös, nehezékként még társul az erdei fák gyantájának a kesernyés, fanyar íze. Igen testes ami egész olajossá, és méz sűrűségűvé teszi a sört. Kellemesen, kissé visszafogottan szénsavas, ami erősíti magát a kompozíciót. Ismét egy kiváló sör élményével lettem gazdagabb.Pontozás: Illat: 7,7 Íz: 8,1 Habtartósság: 6 Recencia: 5,8 Keserűség: 7,2 Összesen: 35,4 pont
Jött egy olyan sör, ami az itthoni (korábban vásároltam még, lejárati időn belül volt még bőven) és a truchtlachingi kóstolásnál mást mutatott kissé. Az Eric's Stoutot, mint terméket, kissé kiforratlannak érzem, vagy megint megmutatkozik a lágy ízek iránt tanúsított barbárságom (anno a Hofstettner Nua stoutnál egész más kép jött le erről a fajtáról). A poharam ugyan egy fekete, szinte átlátszatlan folyadék töltötte ki, világosabb barna kezdetben tömör habbal, illatában és ízében kevesebbet mutatott. Illata kevésbé intenzív, igaz ez melegebb állapotában is, kávélikőrös, kissé mézes, pörkölt jegyek jellemzik. Bogozgattam, koncentráltam, melegedve azért némi pörköltgabona és kávé is megjelenik. Ízében a kvászra hajaz, amit kenyérből (jelen esetben barna kenyérből) készítenek erjesztéssel, kenyeres, kissé savanykás. Előjön még egy, a vékonyka testnek köszönhető, hosszú kávés íz, benne a keserűség egy szétrágott kávészem képében jelenik meg. A végére megjelenik némi keserű csokoládé és kis likőrösség. íz is. Keserűsége a már említett szétrágott kávészem érzéseként van jelen, ami igen visszafogottan van jelen, és sajnos az a kevéske is hamar eltűnik belőle. Könnyű, de nem jöttem lázba tőle az igazat megvallva.
Pontozás: Illat: 6,6 Íz: 6,6 Habtartósság: 4,2 Recencia: 4,8 Keserűség: 3,6 Összesen: 25,8 pont
A stoutot gyorsan feledtette az Imperial stoutjuk, ami megint igazán megnyerő volt számomra. Erős illatában keveredik a dohány, a szivarfüst, az aszalt-gyümölcs, és az elszenesedett, még izzó fa. Ízében is izgalmas, egy erős feketekávé-koncentrátum, feketecsoki, és komló gyanta igen karakteres, likőrös egyvelege van jelen. Megjelenik egy édes tokaji aszús, mazsolás kísérő, néha elődugja a fejét a mangó is. Eliszogatnám szívesen máskor is, remek darab a főzdétől.Egy kis pihentetőnek következett egy világos ízesített búzasör. Illata kissé savanykás, az eper kellemesen érződik benne, kissé melegedve egy erjedésnek indult, majd tovább melegedve egy olvadt műanyag szagát idézte. Ízében szintén kis fanyarsággal megtalálható az eper, ami frissít elsőre. Később az eperlekváros szindróma lépett elő. Ezt is megkóstoltuk.
Duplabakjuk ellenben nagyon ízlett, likőrös mazsolás illatával. Íze kellemesen selymes édeskés, gyümölcsös ezt egy kis likőrösség még megfejeli. Mindehhez társul egy kókuszos íz is. Ez már a sokadik sörük, ami megnyerő volt számomra.
Végére egy igaz különlegesség érkezett az USA-ból hozott Woodford Reserve Bourbon hordókban érlelt duplabak. Illata egy whisky bomba, ami finomodik az első robbanás után. Egy édesebb, karamelles vaníliás versenyző is megjelenik, ami lágyítja a kemény bourbonos illatot. Korábban voltam egy Whisky-s boltban ahol szakszerűen kóstoltattak, először a töménybe, amikor az alkoholt és a karakteresebb illatokat lehetett érezni, aztán egy csepp vizet ejtettek az italba, és mintegy varázsütésre letisztult, kifinomodott az egész. Na én ezt a második fázist éreztem a sörben. Ízében is a hordóból kioldódott aromákra tevődik a hangsúlyfüstös, fás érzéssel kiegészülve. Szerintem kicsit nagyobb hangsúlyt kapott a whisky, de az biztos, hogy egy izgalmas, különleges és finom darab.
Igen vígan voltunk már ezek után, azonban fájó szívvel, de tovább kellett gurulnunk Bamberg felé, mert az idő az csak szaladt, és ott is várt még számos remekmű és akadt egy-két csalódás is. Köszönjük, Hubert a sok finomságot, még találkozunk remélem! Előtte azért még pár különlegesség is bekerült a csomagtartóba a shopjukból. Bamberg előtt még tettünk egy kis kiruccanást pihenő gyanánt a Gut Forsting privát sörfőzde éttermébe, ahol a kávé és az étel finom volt, ezt azonban a kóstolt 5 -féle (Bio-, Hell-, Pils, Weizen, Dunkel Weizen) sörről már kevésbé lehetett mondani. A legvállalhatóbb darab a Pils volt, a többi vagy istállószagú volt, vagy pedig zöld, és éretlen.Ez a kitérő tovább hajtott minket, hogy elérjük a célt...
