A „kutya” esete a narancsos csokival, így jellemezhetnénk a következő fordulót.

Ez a Bencés apátsági sör a Brasseri du Bocq sörfőzde egyik terméke, amelyet a Belot család működtet egészen a kezdetektől a mai napig. A sörfőzést Martin Belot farmer kezdte el 1858-ban Purnode nevű faluban. Kezdetben télen főzte söreit, amikor a földeken nem akadt semmi munka, viszont pénzre szükség volt. A farmjukhoz közel felfedezett kút, kiváló minőségű vize is jó alapot szolgáltatott a kiváló termékek előállításához. Igen széles termékpalettával rendelkeznek, de az egyik legsikeresebb, és a kezdetektől gyártott felsőerjesztésű barna sörük a La Gauloise.

A Belot család büszkén hirdeti, hogy a mai napig nem változtattak semmit a sörfőzés hagyományaiban, és ez így is fog maradni. Mindezt azért teszik, hogy továbbra is fenntartsák termékeik minőségét, és söreiken keresztül visszaadják Purnode falu bájos és egyedi hangulatát.
 
A St.Benoit apátsági söröket Szent Benedek, a Bencés rend alapítója, ihlette. A rend elkötelezettje volt a szellemi- és a kétkezű munkának. Ráadásul az évszázadok alatt a Bencés szerzetesek felfedezték a learatott búza, árpa a komló sokrétű felhasználhatóságát, és ezen összetevők lehetőségeit kihasználva egy sűrű és gazdag sört főztek.
 
Pohárban nagyon jól mutat, ahogy a leírás is megemlíti a hátoldalon „vörös mahagóni” színű, habja világos, tejeskávé barna, tömör, bár nagyobb buborékokat is tartalmaz, de szép, tartós. Illata visszafogott, de annál tartalmasabb, és végig érezhető, nem tűnik el, csak lágyan kúszik orrunkban. Itt már megjelenik a felsőerjesztésű sörökre oly jellemző virágos illat,mellette a narancs is, de ez inkább az ízében jön elő. Nagyon jó összhangban vannak a komló és a karamell-, festőmaláta illatjegyei, amik nem tolakodnak. Íze már sokkal intenzívebb a narancsos-csokoládé jut eszünkbe. A lágy és tényleg feketecsokis keserűség, a szénsavnak köszönhető üdeséggel karöltve tartja a hátán a narancsos, édeskés ízvonulatokat. A diólikőr ízt nem igazán ismerjük fel benne, de igazából nem is hiányzik. A sör minden eleme egy egységet alkot, ami körbefonja érzékszerveinket, és egészen, a kóstolása végéig gyengéden a hatása alatt tart.
 

Pontozás: Illat: 9,4 Íz: 10,2 Habtartósság: 5,4 Recencia: 5 Keserűség: 5 Összesen: 35

A sört a Scottish & Newcastle főzi, amely hosszas tárgyalások után, 2007.ben a Heineken International-ba olvadt bele. Eredeti receptjét J. Porter ezredes találta ki 1925-ben. Annyira jól sikerült, hogy 1928-ban a termék elnyerte az International Brewery Awards aranyérmét, amit a címkén is megjelenítettek, és a mai napig hirdeti a sikert. A címkére a kék csillagot is, melynek 5 csúcsa szimbolizálja Newcastle 5 akkor meglévő sörfőzdéjét, 1928-ban tették fel. 2000-ben, hogy trendibb legyen a neve, és a fiatalok körében is népszerűséget szerezzen ez a sör, levették az „ale” szót – mert az ale olyan ósdi kifejezés… de a marketing, és a piackutatás mindenek felett–, de ezt csak Angliában csinálták meg. 2004-ben mindenféle felhajtás nélkül újra a „régi” nevet húzták elő, és érdekes módon az „öregecske” kifejezés nem befolyásolta az eladott mennyiséget.

A Newcastle Brown Ale a Dog nevet is viseli a városban, ami az „elmegyek kutyát sétáltatni” kifejezésből ered. Valójában a jelentése: „megyek a pub-ba”. Végül is mindig kell egy jó kifogás egy pohár sörhöz… Nálunk inkább ez menne: „leviszem a törpenyulat sétáltatni”, és már jöhet is egy korsó sör! Annyira népszerű volt a sör, hogy megjelenésének másnapján a rendőrség kérte a gyártókat, hogy kicsit vegyenek vissza az „erejéből”, mert a celláik már megteltek. 

Pohárba kiöntve, de már az üvegen keresztül is megmutatkozik szép sötétbarna, borostyános színe enyhe vöröses beütéssel. Kitöltve a habja hamar a múlté lesz, még egy ale-hez képest is. Illata elsőre kellemes komló-karamell maláta egyveleg, de nagyon hamar elillan, és utána már nem is érződik igazából, csak ha nagyon beleborulunk a pohárba. Az íze kezdetben intenzívebben támad, de gyorsan visszakozik, mintha láncon lenne ez a kutya. Izgalmas is lehetne a komló visszafogott, de kellemes keserűségével, malátás édeskés ízével és egy enyhe savanyúsággal -ami jellemző az ale típusú sörökre-, de a korttyal el is tűnik ez az íz kavalkád. Utána pedig már csak az üresség, és az édes-ragadós hatás marad – a glükóz szirup és a karamellmaláta megadja ehhez az alapot -. Hiányzik a testesség, az üdeség a játékos csípősség, így nehéz egy sört élvezni. Elég vegyes érzelmeket keltett bennünk, de semmiképp sem fogott meg. Vártunk egy angol bulldogos harapást, de e helyett egy kistestű kutya felszínes próbálkozásainak lehettünk tanúi. Nem rossz, de olyan sör ez amihez nem fogunk ragaszkodni a jövőben.
 
Pontozás: Illat: 7,2 Íz: 5 Habtartósság: 2,3 Recencia: 2,7 Keserűség: 3,8 Összesen: 21
Szerző: Rolli  2010.01.29. 15:58 Szólj hozzá!

Címkék: sör sörkóstolás stbenoit newcastlebrown barnasör

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr121712787

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.