Következő versenyzőnk egy igazi hazai, amelyet a Mecsek hegység forrásainak vizéből, hazánkban termett árpából készített malátából főznek. Pécs egyébként is elég messzire visszanyúló sörfőző hagyományokkal bír. Avárosban az ispotályos rendek 1301-től már ismerték és főzték is e nemes italt. A Pécsi Sörfőzde jogelődjét a Hirschfeld S. Sörgyár Részvénytársaságot Hirschfeld Lipót alapította 1848-ban . A Szalon sörmárka már 1907 óta van a piacon igen sikeresen.
 
Külsőre egyszerű, a narancsos-barnás címkén a sörfőzde képe is megjelenik. Nem kell itt felhajtás, majd ami benne van, az majd itatja magát. Pontosabban itatná magát, ha nem jönne elő a túlpasztőrözésre jellemző kenyér illat. Márpedig ez hiba, és egy díjnyertes sör ezt nem engedheti meg magának. Hát gondoltuk is mindjárt, hogy pont sikerült belenyúltunk egy hibás szériába. Akkor jelenik meg ez a kenyér illat és íz, amikor tartósítás céljából pasztőrözik (magas hőmérsékleten kezelik) a sört, viszont a kelleténél hosszabb ideig teszik ki a magas hőmérsékletnek. Pohárba öntve sötétbarna színe is már hívogató, viszont a habja addig tart, amíg kitöltjük -egy múló gondolat marad ez nekünk-, pedig illene tartós habot produkálni. Az illatában, ha nem is oly intenzíven, de benne van ez a kenyeres, kovászos beütés, ami visszaszorítja a többi illatjegyet. Pedig kellemes édeskés, kissé komlós illata megnyerő lenne, ha… Üdesége már a habbal elapadt, de azért az első pár kortyig hősiesen tartotta magát, aztán mintha feladná a további küzdelmeket, eltűnik az a maradék kevéske szénsav is. Így elég lapos. És megintcsak a kenyér… Igen, az ízében is megjelenik, de kérem, nem egy pékárut kóstolunk! Pedig simogató lenne kesernyés felhangja - ami az egyetlen kitartó alkotóelem ebben a sörben- , karamelles-édes íze, ha… De így borul az egész, és oly mértékben, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni ezt a nem is jelentéktelen negatívumot.
 
Sajnos tesztalanyunknál túl sok a ha, pedig egy hétköznapokon is nyugodtan fogyasztható sör lenne. És azt kell mondjam, hogy egyszer erre a sörre még „Visszatérek”. Visszatérünk, és remélhetőleg egy hibátlan darabot fogunk megismerni.
 
Pontozás: Illat: 6 Íz: 4,7 Habtartósság: 1,7 Recencia: 3,5 Keserűség: 3.9 Összesen: 19,8
 

Bár Szlovénia nem éppen sörgyártásáról híres, mégis kíváncsiak voltunk déli szomszédunk Lasko Dark nevű sörére. Igen kellemes meglepetést hozott számunkra a Pivovarna Lasko terméke, amelyet az ország vezető és a legnagyobb serfőzdéjének tartanak.  Hála az internetnek, a honlapjukat is megtaláltuk, csupán egy aprócska gond gördült elénk, nem tudtunk szlovénul. Azért megoldottuk valahogy, hogy egy rövid (tényleg rövid lett) történelmi áttekintést nyújtsunk a cégről.

A sörfőzdét Franz Geyer gyömbéres sütemény és mézsör készítő 1825-ben nyitotta meg. Ez a vállalkozás 1889-ben tönkrement, és ekkor vásárolta meg Simon Kukec sörfőző. Neki köszönhetően fellendült a Lasko városában lévő sörfőzde, ugyanis rengeteg pénzt és időt áldozott rá. Kísérletezéseinek köszönhetően a 19. század végére egy új termékkel állt elő, melynek Termál sör (Termalno Pivo) a neve (A sok próbálkozás során rájöttek, hogy ha termálvizet is használnak, ez javítja a sör ízét.). A második világháború alatt,1944-ben egy bombázás következtében, a földdel vált egyenlővé a sörfőzde. Két éven belül, 1946-ban azonban újjáépítették, és a 80-as évekre ismét az ország vezető sörfőzdéjévé léptek elő. Miután Jugoszláviától függetlenné vált Szlovénia, sokat veszített piacából, de mára ismét vezető szerepet tölt be az országban.
 
Mondhatnánk, hogy ez egy minimál dizájnos sör kívül főleg. Zöld üvegén átlátszó címke hirdeti a sör nevét. A Dark szó tetején pedig ott díszeleg a cég jelképe, a legendás aranyszarvú kecskebak, a Zlatorog.
 
Színe szép mélybarna, azt mutatva ezzel, hogy komolyan kell venni. Habja a pillanaté lesz, igazi „minimál hab”, hamar feledhető, de még mindig jobb mint az előző. Illata kellemes karamelles, kissé kávés, simogatja az orrunkat a maga egyszerűségével. Érdekes azonban, hogy a gyenge habtartósság ellenére ez egy üde, frissességet hozó könnyed ital, szánkban kellemesen pezseg. Üdeségének is köszönhető, hogy ízére már nem mondható a minimál dizájn, határozottan sokrétű. Érződik a festőmaláta lágy kávés-kesernyéssége karöltve a komlóval, ami szépen végig is kíséri a karamellmaláta édeskés ízét. Mint egy összeszokott táncos pár, a keserűség (és itt ne egy, negatív hősre gondoljunk) vezeti, karjaiban tartja az édest. Itt azonban nem áll meg a történet, ugyanis egy kisebb csavarral újabb résztvevő bukkan fel, egy kellemes gyümölcsös –mi meggynek állapítottuk meg- íz formájában, ami teljesen passzol az előző párhoz. Egy nagyon könnyű és teljes mértékben élvezhető barna sört ismertünk meg, amit máskor is szívesen fogyasztunk, ha elénk kerül. Akár Slovéniában, akár itthon.
 
Pontozás: Illat:6,6 Íz: 7,7 Habtartósság: 2,6 Recencia: 4 Keserűség: 4.3 Összesen: 25,2
Szerző: Rolli  2010.02.03. 16:19 Szólj hozzá!

Címkék: sör sörkóstolás pécsiszalon lasko barnasör

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr391726948

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.