Kis szusszanás után térjünk vissza a barna sörök világába. Rendhagyó lesz ez a mostani, mert igazából ugyanazt a terméket kóstoltuk, csak más csomagolásban. Hogy van-e értelme ennek, mert ugyebár azonos a sör. Igen, a mostani tapasztalatunk is mutatja, hogy ha nem is jelentős mértékben, de be kissé más volt a kettő illatra, ízre. És tényleg kíváncsiak voltunk egyben, hogy teljesen egyforma-e a két izomember.
Gondolhatnánk is, hogy új, de mini Osztrák-Magyar Monarchia van kialakulóban. A márka osztrák, de a fejlesztés magyar, és ezt a Gösser Bockot csak hazánkban forgalmazzák. Azért, hogy holland vonal is bekerüljön, a sört Sopronban készítik, ami a Heineken leányvállalata lett 2007-ben. De térjünk is vissza a Gösserre.
A márka gyökerei a Gössi Apátság 1020-ra (ekkor alapították a Gössi apácakolostort) visszanyúló történelméből és sörfőzési tradíciójából kezdtek sarjadzani. Stájerország legrégebbi női rendházában valószínűleg már a 12- és a 13. században is készítettek sört, írásos emlékek, azonban 1459-től vannak. A sörgyár ezen kolostor területén jött létre később. Magát a Gösser Sörgyárat 1860-ban alapították.
Finom sörökre kiéhezett kóstolócsapatunk kíváncsian nyitotta ki az üveget, majd utána a dobozt is. Mindkettő csomagolása tetszetős, bár azt nem értettük, hogy az üveg nyakát körül ölelő fémfóliára miért kellet azt a lilás, bordós színt rátenni. Figyelemfelkeltő és trendi az biztos, de egy visszafogottabb szín is meggyőző lett volna. Itt valószínű a sör vöröses, bordós színére akartak rávezetni, de kicsit élénk lett szerintünk.
A pohárba kiöntve mindkettőnek mély barna színe van bordós beütéssel, öröm nézni, habjuk szép sűrű, tartós, bézs beütéssel. Illatuk már kicsit eltér. Az üveges versenyző visszafogottabb jóval, mint a dobozos társa, kellemes kávés, komlós enyhén édes-malátás egyveleg érződik mindkettő esetében. Viszont ez a kompozíció tényleg a dobozos fajtánál érződik jobban, sőt itt némi gyümölcsös jelleg is felütötte a fejét. És izomember jellege az ízében jön elő igazán, határozottan kigyúrtan, testesen. Itt is van azonban némi különbség. A dobozost kóstolva arra gondoltam, hogy egy bársony anyag simogatja a torkom, és úgy, hogy semmi kóbor szösz nem jön ki belőle. Kesernyés-kávés íze, amit a komlótól és festőmalátától kap, remek összhangban van a karamell maláta édességével. Üveges társánál azonban kicsit túlzásba vihették a festőmalátát, ugyanis ennek keserűsége határozottan, már-már túlságosan is érződik -vagy mi nem vagyunk hozzászokva-, és előtérbe kerül. A 7% alkohol is megmutatja itt magát egy pillanatra, de amilyen gyorsan bukkan fel enyhe szúróssága, oly gyorsan el is tűnt, és ezután már az előzőnél is érzett ízkombinációk domináltak. Itt azért egy kis kihullott szösz a bársonyból viccelődött velünk. Keserűsége szépen végig kíséri a többi alkotóelemet, és az ital üdesége mindvégig megmarad. Ez igen, egy remek, kellemes testes, izmos sör, amit nemcsak hűvösebb időszakokban fogyasztanánk szívesen.
Pontozás: Illat: 8,3 Íz: 8,3 Habtartósság: 4,4 Recencia: 4,4 Keserűség: 5,1 Összesen: 30,5