Válogatott söreink közül az első részébe japán és török sör került. De először is essen szó az adott országok sörfogyasztásáról, sörkultúrájáról, majd pedig a „kiválasztottról”.

Haladjunk egészen a Távol-Keletről visszafelé. Japán. Az ország nevének hallatán elsősorban inkább jut eszünkbe a sushi, a szaké, a cseresznyefavirág, a rizs, mint a sör. Pedig a sörgyártás és sörfogyasztás szempontjából a sörfogyasztó országok között az első 10-ben van, pedig nem rendelkeznek egy régi időkbe visszanyúló sörkultúrával. Az 1800-as évek végétől japán kezdett nyitni a külvilág felé, és minden tudást próbált magába szívni, köztük a sörkészítést is, mindezt a modernizáció jegyében. A császárság 1876-ban német sörfőző mesterek segítségével saját főzdét alapított a felvilágosultság egyfajta szimbólumaként.
 
Az első sörgyárat azonban 1869-ben egy amerikai cég alapította, a főzde tulajdonjoga, azonban hamar japán kézbe került. Japánban a lager sörök az elterjedtebbek, kedveltebbek, de nem jelenti azt, hogy másfajta sörökre ne lenne igény. A sör népszerűségét mutatja a munka utáni sörözés, a baseball meccsek rohangáló „söröslányai”, a nyáron kihagyhatatlan zsúfolt sörkertek is. Hivatalosan 20 év fölött lehet alkoholt fogyasztani, de igazából akár ne is lenne ez a szabályozás, mert az automatákból bárki sörhöz juthat.
 
Ahogy a teaivásnak is megvannak a szabályai, etikettje.
 
Saját poharába soha ne töltsön senki. Két kézzel fogjuk az üveget úgy, hogy az egyikkel az üveg alját, másikkal a nyakát, ha töltünk másnak. Szokás, hogy üres pohár, olyan nincs, ezért nem szabd meglepődni, ha kiürült poharunkat folyamatosan újratöltik. Az üres pohár azt jelenti, hogy szeretnénk még inni, ezért ha kezdünk elferdülni, és nem akarjuk, hogy töltsenek, félig hagyjuk tele poharunkat. Mert ugye a japán szokás azt követeli meg, hogy barátunkat nem hagyjuk kiszáradni.
 
Választásunk az Asahi (felkelő nap) super dry-ra esett, és igazából ezt volt lehetőségünk megvenni. Az osakai Asahi sörgyárat 1892-ben alapították a Suita-Mura utódaként. Az Asahi jópár nemzetközi díjat besöpört termékeivel, kialakított technológiáival és folyamatosan fejlődött terjeszkedett, felvásárolva más sörfőzdéket. 1971-ben elsőként vezették be Japánban a dobozos kiszerelést.
1987-ben pedig piacra dobják az Asahi Super Dry-t, ami igen hamar nagy népszerűségre tett szert. Ahogy Palcsó Tamás csodálkozva mondta anno a Megasztár otthonra, hogy hát „olyan modern”, mi erre a sörre mondtuk azt különböző, hogy olyan érdekes (ez azért egy-két szereplőnél még elhangzott).
 
És végre térjünk rá magára a sörre. …..
 
Felkelő napunk ezüstös köntöst kapott, mindenféle sallangot kerülő dizájnnal. Pohárba öntve, színe kissé sápadt, de szép sűrű habja van, bár ezt később azonban belátjuk, attól hogy egy sörnek sűrű, tartós habja, nem feltétlenül üde, frissítő az élmény. Szép tiszta tükrös, ahogy kell. Kissé laposnak találtuk, elmaradt az üdítő játékos csípősség, amit a szénsav ad a sörnek. Illatra kezdetben intenzív, gabona ezen belül a rizs jön ki az illatából, de ahogy az elején jött, úgy is sietett tovább. Keserűsége az megvan, de vegyes érzelmeket váltott ki bennünk. Amilyen intenzív, már-már zavaró a keserűsége első benyomásra, olyan hamar el is tűnik, hiába gyorsan megy a napfelkelte. Ízében inkább ez dominál kissé elnyomva a többi ízjegyet, hát száraz kéremszépen ezt tudtuk, de egy sör nemcsak keserű ízből áll. Több rizs felhasználásával készült sört is kóstoltunk az este, persze ez olcsó Ázsiában, és a drágább malátával spórolni kell, de azért csínján kell vele bánni, mert elveszti az ital a lényeget. végülis megállapodtunk, hogy egy amerikai mintára gyártott keserűbb „bulisör”-nek beillő ital ez. De szórakozóhelyeken nem igazán kapni, úgyhogy házibuli sör.
 
Pontozás: Illat: 5,2 Íz: 3,6 Habtartósság: 5 Recencia: 4 Keserűség: 4,6 Tisztaság: 4 Összesen: 26,4
 
Törökországról sem a sör jut eszünkbe mindinkább az almatea, baklava, Isztambul, nagybazár, olcsó arany, bőrkabát. Pedig Törökországnak sem elhanyagolható a söripara, melynek vezető gyára az EFES italcsoport. Saját kosárlabda csapata van Efes Pilsen Spor Klubü néven. Mondhatnánk, ahogy a Bayer Leverkusenre a „gyógyszergyáriak” becenév ragadt, az EFES Istambulra akaszthatnánk a „sörgyáriak” nevet is. És ráadásul jól is szerepelnek, mind hazai mind nemzetközi szinten is.
 
Az EFES csoport leányvállalata az Andalou csoprot, amely Törökországban a legnagyobb piaci részesedést hasítja ki a sör gyártásban és -forgalmazásban (82%), évi 37,2 millió hektoliterrel. Másik nagy márka a török piacon a Tekel Birasi, amely 1890 óta gyártja söreit. A gyártó, a Sural csoport, székhelye Antalya tartományban található, melynek 2004-ig az állam birtokolta a tulajdonjogát. Hiába a nagy múlt az EFES kétségtelenül tarol Törökországban. Sőt nemzetközi viszonylatban is nagy piaccal rendelkezik. A Közel-Keleten, Oroszországban, Délkelet-Európában is megvetették lábukat.
 
Az 1969-ben alakult csoport nevét az ősi városról, Ephesus-ról kapta, bár székhelye Isztambulban található, de, hogy kötődjön a névadó helyhez Izmirben működik az Andalou csoport egyik sörgyára.
 
Többfajta termék is szerepel palettájukon: Efes Dark, - Light, -Extra, -Ice és a Marmara különböző fajtái (A Márvány-tengerről nevezték el, még nem volt szerencsénk kóstolni.). Európa 5. legnagyobb sörforgalmazója licensz alapján gyártja Fosters, a Beck’s és a Miller söröket. Törökország első búzasöreként reklámozzák és gyártják a Gusta-t, és ízesített sörként a Mairchit (bát nem egy török név, az biztos). Az orosz piacon is jelentősek, továbbá számos ismert márkát is forgalmaznak (Bavaria, Warsteiner, stb.)
 
Zászlóshajójuk minden kétséget kizárva az EFES pilsner (5%), amely számos nemzetközi díjat is besöpört magának. Bár rizst ez a sör is tartalmaz (egyedi ízvilágot kap ettől, hiába, marketing szövegekkel ki lehet magyarázni a spóroltást), ennek ellenére nem veszíti el Pilseni jellegét a sör. A tömzsi palack is egyedi, bár eléggé helyigényes, címkéje megálmodásakor itt sem a giccsre mentek rá a marketingesek, de nem is baj ez. Mi inkább a belbecsre vagyunk kíváncsiak.
 
llata kellemes maláta-komló egyveleg, de nem is kell több. Intenzitása elegendő, bár nem tart sokáig. Színe aranysárga, nem fakította a rizs. Közepesen sűrű habja tartja magát egy ideig, de az idő haladtával ez megadja magát úgy, mint az illata, mindenesetre eddig jól indult. Ízre kellően keserű, odavág az ízlelő receptoroknak bár a Pilsner Urquell-től elmarad, kissé lágyabb. Teljesen jól harmonizál a többi ízzel, utána még jó ideig jelen van (bár hamarabb elmúlik, nem úgy, mint a török uralom régen), ahogyan azt kell is. A maláta sem szorul háttérbe, egy kis édeskés-pörkölt utóízzel kényeztet. Szénsavtartalma kellően magas, ez azért felturbózza az ízeket, plusz üdeséget adva a sörnek.
 
A rizst nem érezni, bár némely kóstolt alanyunknál észrevettünk rizsfagyi ízt, de itt marad a malátapótló szerepe. Hiába, ahol kukorica van sok, ott azt tesznek bele, ahol rizs ott meg ezt. Mondhatják, hogy milyen tiszta lesz ezektől a sör, meg milyen ízjavító, számomra akkor is fölösleges pótanyagok maradnak, a költségek csökkentésére.
 
Összességében egy jól fogyasztható, Pilesni típusú, könnyed sör. Többek között török futball-válogatott meccseken fogom inni azt hiszem, de máskor is fogyasztható.
 
Pontozás: Illat: 4,7 Íz: 4,6 Habtartósság: 4,4 Recencia: 4,7 Keserűség: 5,8  Tisztaság: 4 Összesen: 28,2
Szerző: Rolli  2010.04.23. 15:35 7 komment

Címkék: sör asahi efes sörkóstolás

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr81945704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2010.04.26. 08:55:54

rizs VERSUS kukorica :)
Asahit már ittam, elég felejthető volt, Efest még nem, idővel kipróbálom
ittam viszont egy másik japán sört..talán Kirint..? az egy fokkal jobb volt.
persze nem Mo-n

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2010.04.26. 09:27:44

Hát igen:))

Kirint meg még én nem ittam. Még kíváncsi vagyok az Efes többi változatára (dark,, xtra, stb.) Van egy olyan érzésem, hogy akkor kóstolom ezeket, ha Törökbe utazunk:) Ezt is egy kicsi boltban találtam.

Gérard Duchemin 2010.05.03. 10:06:36

Ez az Asahi tényleg szuperszáraz, ez adja az érdekességét is. Amúgy nem rossz. És bizony az Efes is egész iható. Sajnos azt kell mondjam, kevés európai ország vagy akármely ország produkál hitványabbat a magyaroknál.

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2010.05.03. 10:25:03

Az Asahi valamiért nem annyira jött be, mint az Efes. Ha egyszer kijutunk Törökországba a többi Efes félét is megkóstolnám.:)
Nem kell egy országnak egy rakat sörfőzde, legyen kevés, de az frankó söröket főzzön, de a pénz és a minél magasabb bevétel az sokmindent átír:S

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2010.05.04. 08:35:37

@Rolli: elég lenne annyit mondani, hogy figyu: igyál kétszer olyan jó sört, kétszer annyiért. ebben az esetben persze elég lenne fele annyit főzni/eladni és a nagy gyáraknál le kéne építeni a kapacitást, meg az emberi erőforrást is. persze ez így le van nagyon egyszerűsítve. egyelőre addig kéne eljutni, hogy a kétszer drágább és finomabb sörnek, minimum kétszer akkora az élvezeti értéke, ezért a vásárlók ne a mennyiségre utazzanak. már ez a lépés is nagyon nehéz.

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2010.05.04. 17:55:50

@Mantlesorrow: Hát igen, az emberek látásmódjának kellene megváltozni. Lehet, hogy olcsó valami, de az olyan is a legtöbb esetben... De amíg a legtöbb ember "igénytelen" és nem a minőségibbet preferálja, ne várjunk változást...

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2010.05.05. 08:39:56

@Rolli: szerintem nem az emberekkel van a baj. maximum az, hogy könnyen befolyásolhatóak. az aki manipulálja az ízlésüket, az jár tévúton. vagy a két dolog kölcsönhatásba lépett és egymást erősítik :)
dehát olcsó sörnek is híg a leve..