Mexikó. Tequila, Tortilla, Tacos, Salsa, Sombrero, sör többek között, ami eszünkbe jut először az ország nevének megemlítésével.. Mi a sörök közül a Coronitát (ott Corona) tettük, ha csak képletesen is, nagyító alá.

A mexikói sörnek egészen a 15. század végéig a spanyol hódításokig nyúlik vissza, bár előttük már az Aztékok is készítettek sörszerű italt kukoricából.
Ezt a kukoricából erjesztett borostyánszínű italt Tesgüinónak hívják, és még a mai napig megtalálható Mexikóban, házi sörfőzdék termékeként. Hernan Cortes hódításai után érkeztek az országba Európából az első igazi sörfőzők, ekkor kezdték el malátával készíteni a söröket. Elég nehéz körülmények között kellett megvalósítani a sörfőzést úgy, hogy az alapanyagból is igencsak korlátozott mennyiségben lehetet hozzájutni. Az első, hivatalos sörfőzdét 1543-44-ben nyitotta Alfonso de Herrero, Herrera’s néven. Minden kezdet nehéz és ebben az esetben különösen igaz volt. Az alkoholfogyasztást keményen szabályozták, különböző adókkal sújtották, ráadásul alapanyaghiány is megkeserítette a főzde hétköznapjait. Egy ideig erőlködtek, de hosszú távon nem maradhatott fenn a sörfőzde ilyen körülmények mellett. A gyarmatosítók azon törekvése, hogy az Európából szállított söröket tolják előtérbe eredményes volt, ugyanis intézkedéseik hatására csaknem teljesen megszűnt.
 
Ebből az állapotból a 19. században sikerült csak feleszmélni. Az iparág igazából a 19. század második felétől kezdett újra fellendülni, egyrészt, mert Mexikó trónjára kerülő Habsburg házból származó I. Miksa mellett számos német sörfőző érkezett az országba. Másrészt pedig megszűntek azok a korlátozások, amik a söripar fejlődését gátolták. Ettől számítva számos sörfőzde nyitotta meg kapuit az ország különböző régióiban. Az iparág fellendülésével a sörkereskedelem is megélénkült, –köszönhetően többek között a vasútrendszer kiépítésének is-, és a nyersanyagbeszerzés is megkönnyebbült. Így már az Egyesült Államokból már tudtak behozni malátát. A fellendülést az USA-beli szesztilalom is segítette az 1920-as évektől, ugyanis ennek hatására számos határ menti sörfőzde alakult, hogy a határon átkelő emberek alkohol utáni szomját csillapítsák.
 
Manapság két mexikói sörgyár uralja az ország piacát, a FEMSA és a Grupo Modelo. Cerveceria Modelo néven alakult 1925-ben Mexikóvárosban a cég, melynek első két forgalmazott márkája a Modelo és a Corona volt. Először 1933-ban exportálták söreiket az Egyesült Államokba, melynek hatásra más sörfőzdék felvásárlásával bővítették kapacitásukat. 1980-ban vették fel a Grupo Modelo nevet, mivel már nem csak a sörfőzésével, hanem maláta előállításával is foglalkoztak. Ebben az időben kezdték meg a Corona exportját az USA-ba, ami olyannyira sikeres lett, hogy 1986-ig a 2. legnagyobb mennyiségben importált sörré nőtte ki magát. Ezek után nem állhatott meg a terjeszkedés, és a Corona lett a cég zászlóshajója és hatalmas marketingfogása.
 
Eredetileg a munkásosztálynak készítették, és olcsó is volt mindaddig, amíg a Mexikóban pihenő amerikai fiatalok meg nem látták az ottani emberek kezében. Annyira menő lett, hogy az USA-ban is keresett cikké vált, és ezt nem szégyellte kihasználni a Modelo sem. Ma már a világ számos országában keresett és trendivé nyilvánított bulisör, aminek meg is kérik az árát.
 
Hogy a sörről is essen szó, külsejét mindenki ismeri, ilyen:
 
 
A sört is biztosan sokan kóstolták már, de vagy a buli felfokozott hangulata, vagy az üdítőital jellege és a citrom feledteti, hogy ez tulajdonképp egy ócsósör drága köntösbe bújtatva, persze a reklám meg minden megemeli az árát.
Főiskolás éveim végén próbáltunk kukoricasört főzni inkább kevesebb sikerrel, szakdolgozat téma lett, de aki vállalta, igencsak megszenvedett vele. Utólag belegondolva jobban is jártam, hogy végül a sörpárlat mellett döntöttem. Macera az egész a kukorica elcukrosítása úgy, hogy ne kössön bele a cefrézőkádba az a 40%-nyi pótanyag, ha sikerült ez le, is erjedt, kész is lett akkor még a szűrését is meg kellett oldani, nyilván nagyüzemi körülmények között ez sokkal könnyebben megy, meg olcsóbb is, viszont akkor is egy pótanyaggal telenyomott uncsi sör lesz. Ezt is fel lehet tuningolni citrommal vagy lime-mal, és fűszeres kaják mellé nagyon süteményes, de magában… Ennél is van olcsóbb ilyen sör, ami kiváló kísérője lehet egy-egy fűszeres fogásnak.
 
A világos aranysárga szín mellé fehér, sűrű, de kevésbé tartós hab társul, 1-2 perc és kifújt. Illata tiszta kis kukorica és némi komló érződik, kellemes, de semmi különös. Olyan sterilen modern semmi, mint az íze. Szénsavassága még meg is van, de ez inkább az üdítőital jellegét hangsúlyozza ki. Ízében is némi kukorica, idővel, melegedve határozott, de nem túl megnyerő kukorica, és a keserűség érződik, de kifejezetten üres. Ide el lehet képzelni a fűszeres ételek tömkelegét, mert lenne hely az ízeknek. Ez a keserűség tart is, de tapadós, és egy idő után már zavar, hogy még mindig ezt érzem, viszont semmi mást. A tisztaságával semmi gond nincsen, és nagyjából ez a legpozitívabb a sörben. Hibája maximum az a tapadós keserűség, de egyébként minden oké azon kívül, hogy nem igazán érezni ezen és a kukoricán kívül semmit.
 
Inkább nyomjunk bele egy gerezd citromot vagy lime-ot és szűrjük a lét ezerrel, az legalább ad valami plusz ízt is.
 
Pontozás: Illat: 3,7 Íz: 3 Habtartósság: 2,5 Recencia. 4 Keserűség: 2,7 Tisztaság: 4 Összesen: 19,9

 

Szerző: Rolli  2010.07.09. 17:38 Szólj hozzá!

Címkék: sör coronita sörkóstolás

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr32141391

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.