Pár hónappal lemaradva, de szeretnék egy kis utó-fesztiváli hangulatot teremteni egy pár fesztivál sörrel. Az elejére és a végére egy-egy kakukktojás került, ugyanis az első jelölt egy svéd sör, az utóbbi pedig inkább már egy téli sör, ezzel egy átvezetést teremtve a téli sörök világába. 

 

Az első, és egyben kakukktojás is, a svéd Krönleins Bryggeri AB, Stockholm Fine Festbiere. Milyen hangzatos név, bár fémdobozban érkezett az asztalra, de elragadott a fesztivál hangulat és le kellett emelnem a polcról. De először a Krönleins-ről írnék pár mondat erejéig. A története 1836-ban kezdődött, amikoris a svéd Halmstad-ban Anders Julius Appeltoft egy favázas kórház épületében elkezdte sefőző tevékenységét. Bár maga a sörfőzés egy szomszédos épületben történt, itt rendezte be irodáját és kis egy sörözőt, ahol népszerűsíteni tudta termékét. Az első 10 évben követte a svéd sörfőzési tradíciókat, és beállt az ilyenfajta „Svensköl” főzésébe, ami egy édes, alacsony alkoholtartalmú sör volt. Kezdetekben igen keményen meg kellett dolgoznia még azért a szerény kis jövedelemért is, amit a ház hozott. A teljes folyamat –a víz kézi pumpálástól kezdve, a maláta őrlésén és a szűrésen át a végéig- kézi „vezérlésű”, igen nehéz munka volt. 1849-ben a város egyik védőbástyáját vette meg a tulajdonos, abból a célból, hogy az üzemét fejlessze. És ezalatt a bástya alatt volt az a forrás is, ahonnan már korábban is beszerezték a főzéshez használt kiváló minőségű vizet. Így persze egyszerűbb lett a helyzet, mivel már helyből tudták kielégíteni a vízszükségletüket. 

A Müncheni típusú sörök svédországi megjelenését sem nézhette tétlenül Appeltoft, és a hagyományos alacsonyabb minőségű, édesebb Svensköl mellett a Müncheni típusú sört kezdett gyártani (ez már nem volt olyan édes, mint a Svensköl, de hosszabb ideig eltartható volt, valószínű ez is siettette az átállást). Az alapító, Anders, 1851-es halála után, 1855-ben fia, Per Gustav, vette át a vezetést egy más szemlélettel. Ő már a modernizáció jegyében fejlesztette, bővítette a főzdét, és a lovas vízhordás helyett, már vízvezetéken érkezett a víz a különböző részlegekbe. 1897-ben a vállalt egy új, nagyobb és modernebb épületbe költözött, amit még napjainkban is használnak. 1905-ben pedig bevezették az elektromos hűtést, amit addig az időig a befagyott folyóból nyert jéggel oldottak meg.  

A következő nagy változás az Apelltofftska Sörfőző életében 1920-ban következett be, amikor a mérnök Anders Krönlein átvette az irányítást az üzem felett. Egy új korszak kezdődött irányítása alatt és ez főleg a másabb és modernebb technológiák bevezetésében valósult meg. Nyitott erjesztésű edényeket hozott, és a fa berendezéseket alumíniumra cserélte le, elkezdődött a gyártó folyamat automatizálása is. Termékfejlesztésbe is belefogtak, ugyanis a 30’ 40’-es évek alacsony alkoholtartalmú sörei helyett, egy másabb erősebb sört próbáltak létrehozni, és ennek a Three Hearts Export nevet adták. Ezután jöttek a generációváltások apja-fia cserék, bővült a termékpaletta, és folytatták a családi hagyományokat, és meghatározó szerepbe jutatta mindezek összessége a céget Svédországban.

 

Kicsit bőlére eresztettem a történetüket, mostmár inkább jöjjön a sör maga. Utólag kiderült nem a legjobb választás volt tőlük, de bennem volt a fesztszellem, és meg kellett vennem. A világos, sárgás test fölé egy közepes tartósságú, viszonylag nagyobb szemekből álló sörhab érkezett. Alkoholtartalma 5,3%, ami nem sokat játszott közre a sörben nem adott, nem vett el a sör élményéhez.  

Illata kellemes intenzív malátás-komló párosítás, semmi extra, és itt az édeskés jegy is jól illik hozzá. Ízében már nem ilyen tetszetős sajnos. Egész lapos szénsavtartalma is ront az összhatáson. Mondhatnám azt is, hogy a semmilyen ízű sörnél valamivel több. Hasonlítanám inkább a Harry Potterből ismert Bagoly Berti Mindenízű cukorkájához, na de nem azért mert ennyiféle íz van benne, inkább azért hogy annyira semmilyen, hogy a képzeletünkkel tudnánk inkább turbózni, hogy milyen is lehet. Az tény, hogy valamennyire van sör íze, de hát ez nem igazán elég. A fémes (tudom, nem dobozosat kell venni, de jelen esetben ez volt), nagyon nem odaillő komló-keserű íz mellett nem nagyon tudtunk kivenni más jegyeket, talán egy halovány malátás édességet, és egy kellemesnek nem mondható savanyú ízt. Az illatán kívül itt is a tisztasága kapta a legmagasabb pontszámot, a többi része a sörnek igencsak felejtős. És itt még a hozzáadott kukorica és cukor sem nem osztott és nem szorzott, mert tényleg annyira üres. 

A gyártó ajánlójával ellentétben én ezt nem fogyasztanám ünnepekkor, sem fesztiválokkor, sem soha, de meg kellett ezt is kóstolni ahhoz, hogy ezt megállapítsam.

 

Pontozás: Illat: 4 Íz: 2 Habtartósság: 3 Recencia: 3 Keserűség: 2 Tisztaság: 4 Összesen: 18 pont 

Következőkben a német fesztivál sörökkel foglalkozom, úgy döntöttem, hogy a szintén Tárnokon megünnepelt születésnapomon tartott festbier teszt élményeit és inkább a sörök ránk tett benyomásait taglalom, most a sörfőzők bemutatásának kihagyásával. Továbbá a sörös tökleves 2.0 változatát is leírnám, más volt, mint az előző teljesen, de ez csuda finom volt...

Szerző: Rolli  2010.11.26. 14:57 Szólj hozzá!

Címkék: sör stockholm sörkóstolás festbier

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr252474883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.