Szombat reggel fél 6-kor indultunk találkahelyünkről és St Martinig meg sem álltunk. Igen jól haladtunk, bár Ausztriában némi köd (amitől alig láttuk a következő autót), hó és eső akadályozta gyors haladásunkat, de 10 órára begurultunk a Hofstetten sörfőzde boltjának parkolójába. Gyönyörű havas táj fogadott, szarvasokkal, kis tóval. Egy jó tanács februárban ne menjetek sportcipőben, mint én tettem, mert lefagy a lábatok, többiek a jó kis téli bakancsukban meg szépen elvoltak, de ez egy kisebb kellemetlenség, amit le lehet küzdeni, mert hát ott álltunk a bolt és a sörfőzde előtt. 

Szépen komótosan lefosztottuk a bolt különleges sörszekcióját, némely utolsó üveg sörkülönlegességért ment a verseny, de azért mindenki tudott szép számmal érdekesebbnél-érdekesebb söröket begyűjteni. Többek között a Brewdog sörfőzde Paradoxát, amire mindenki lecsapott, szerencsére elég üveg volt belőle, vagy volt még Meantime chocolate, és London porter, és a Durham sörfőzde is jelen volt 2 féle ale-jével, de sorolhatnám még milyen finomságok sorakoztak a polcokon.  
 
Aranyos kis bolt egy hatalmas raktár szomszédságában, minimál berendezéssel és sok pohárral, korsóval, ajándéktárgyakkal. Érdekességként láttunk sörsampont, méz- és méz-maláta ecetet, bocksörből készült párlatot, mákszappant.
 
A végén pedig megajándékoztak egy pohár sörrel, ami felettébb-mód jól esett. Szép csendesen vásárolgatott mindenki, Sörspecialistás Ákos is gyűjtögette hordóit, és söreit, és egy szép nagy raklapig meg sem állt, így a felgyülemlett üvegeknek, hordóknak, poharaknak és a fél csomagtartót elfoglaló sörcsapnak köszönhetően mimikánk másodpercenként változott hol kínban nevetősből a gondolkodón át egészen a felismeréstől eltorzult arcokig, hogy ezt hogy fogjuk mi bepakolni.
 
Próbáltuk betetrisezni a két autóba a zsákmányt. Jens, a főzőmester eltorzult arcából ki lehetett venni, hogy öcsém jobb, ha mindent bepakoltok, mert itt árut vissza nem veszünk, pláne hordót nem. De végül is sikerült egy kisebb sörcsapot találnia, és ezután már ment minden, mint a karikacsapás. Közben az udvarukon leltem rá egy régi malomra, melyről megtudtuk, hogy régebben ciderhez törték ebben a gyümölcsöket.
 
Azt meg kell jegyezni St. Martin egy végtelen nyugis kis falu két kocsmával, rendes, templomba járó emberekkel, tiszta utcákkal, és szép házakkal többek között. Ezek után jóllakott tekintettel, de már korgó gyomorral gördültünk be a szálláshelyünkre, és egy laza 10-15 perces sétával a jó levegőn vissza is jutottunk a főzdébe, ahol Kati néni a szakács már meleg ebéddel, Jens pedig finom sörökkel várt minket. A csapra jobbról balra az alábbi sörök voltak felsorakoztatva: Honigbier(mézsör), Kübelbier, Pils, Grantibier és végül a Nua Stout, de mire végigértünk került jópár féle még közéjük.
 
Kezdtünk a mézsörükkel (Honigbier), amit természetesen erre kifejlesztett pohárból ittunk, ugyanis az a lényeg, hogy a sört átjárja az oxigén, mert így tud kiteljesedni. Egy ilyen könnyű sörnek, légies kecses pohár jár, ennek hátránya, hogy ropivékony szárát beszámítható állapotban lehet csak morzsolgatni.
 
Kati néni ekkor hozta ki a frissen sült krumplisgombócot, egészben főtt krumplival és köményes savanyú-káposztával. Mit ne mondjak isteni volt, és mellé a Kübel- és a Pils sör nagyon jól illett. Annyira megtetszett ez az egyszerű, de mégis laktató és főképp finom fogás, hogy elkértem a receptet, amit meg is osztok veletek:
 
Krumplis gombóc szalonnával: a tésztához főtt krumplit kell áttörni, majd tojással és liszttel összefogatjuk, sóval ízesítjük. Ezt összegyúrjuk, a tésztából kis darabokat csípünk le, amit apró kockákra vágott szalonnával, esetleg tepertővel vagy sonkával töltünk, és gombócokat formázunk belőle. Ezeket a gombócokat egy tepsibe tesszük (azt nem mondta, hogy ki kell kenni valami zsiradékkal, de szerintem érdemes), meglapogatjuk és sütőbe tesszük körülbelül egy fél órára, addig, amíg világos barnára nem sül a teteje. Ezután a sütőből kivesszük a  tepsit, almagerezdeket teszünk a tetejére (nem kell eltúlozni a mennyiséget egy-egy gombócnak jusson körülbelül 2 gerezd alma), ezután a tetejére tejjel felvert tojást öntünk, és szép barnára sütjük az egészet.
 
Párolt savanyú káposzta: Először olajon párolunk apró kockára vágott hagymát, ezután a savanyú káposztát is hozzáadjuk (előtte ne felejtsük el átmosni, lehet nem mindenki szereti ha nagyon savanyú), egész köménnyel, sóval ízesítjük, és ez egészet készre pároljuk.
 
Nagyon tetszett az étel sós-édes ízvilága kiegészítve a káposzta savanyúságával, amihez szerintem remekül illett a Kübel- és a Pilseni sör keserűsége és könnyedsége.
 
Az üzemlátogatás előtt azért még lecsúszott egy pohár Granit bier, és immáron kisimult ábrázattal vetettük bele magunkat a Hofstetten sörfőzde történetébe és üzemébe…
 
Egy-két fotó még a sörökről:
 

Folytatás következik a végére kissé kusza jegyzetem segítségével, de nem kellett történészt és írástudót sem hívni:)

Szerző: Rolli  2011.02.23. 12:38 4 komment

Címkék: sör gasztro sörtúra st.martin sörkóstolás hofstetten granit hofstettner honigbier granitbier

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr982683368

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2011.02.24. 13:20:05

És amiket kóstoltunk, hmmmm :))

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.03.01. 13:46:33

igen, és vödörből kínálták a sört :)
tényleg, abból a speciális kóstolópohárból melyiket is ittuk?

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2011.03.01. 14:04:24

@Mantlesorrow: meg is örökítetettem:) A fenyősört (tannenbier) ittuk abból. Tetszett is az a pohár, mega gránit vágódeszkájuk.