Jó pár hete, hogy hazajöttünk Madridból, de egy néhány dolog kimaradt az előző bejegyzésből. Először azoknak a boltoknak a sörkínálatáról (ami egy Lidl-ben és egy közeli Carefourban kimerült, mert itt mindent meg tudtunk venni, amire szükségünk volt.) írnék gyorsan, ahol megfordultunk. Legelőször egy kisebb Lidl-t találtunk, ahol a tömegsörökön kívül jóféle német kolostorit (ha megköveznek, sem jut eszembe a nevük) és eredeti Spatent is lehetett kapni.

A Spatenre felkaptam a fejem, és az üveget is a polcról, forgattam, de tényleg eredeti, és nem valami licensz szutyok volt. A Carefour egy teljesen más dimenziót nyitott meg spanyol- és sör terén. Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy melyik ujjamba harapjak bele, melyik sört válasszam, mert szemmel kellett tartanom a fránya súlyhatárt is. Így a már korábban megvásárolt, Calvin’s, Cruzcampo, Legado de Yuste, és a Domus sörök mellé bekerült még egy Mahou Negra, amit az utolsó este, általunk főzött paella mellé vettem, de végül a bőröndben landolt (kiélveztük még utoljára inkább a Naturbier söreit és ételeit). Volt még ott belga (pl: Judas), skót, ír választék is. Kár, hogy csak utolsó előtti nap vettük észre,de ha legközelebb megyünk még, tudjuk hová kell mennünk.

Madridban rengeteg bár, söröző, étterem (18.000-et írtak egy útikönyvben) várja vendégeit. Például azon a téren (a Vörösmarty tér +/4-e körülbelül), ahol a Naturbier is működik, egy oldalon 4 söröző-étterem is volt egymás mellett, beleolvasgatva itallapjukra, némiképp eltért a kínálatuk, de azért mindegyik tele volt. Van a városban egy Guiness-rekordot kivívó söröző is, a Cerveceria Oldenbourg, ahová már nem jutottunk el. Itt található a világon, a legkisebb helyen a legnagyobb sörválaszték, sajnos a honlapjuk nem működik.
 
A második napon azonban eljutottunk a Calvin’s Beer üzemébe, és később az egyik sörözőjükbe is. Külvárosi részen, egy ipari területen szálltunk le a helyijáratról (a helyi buszokon wifi is működik), ahol Igor már várt ránk, és be is vezetett minket a kis üzemükbe, és minden apró dolgot megmutatott a termelésükkel kapcsolatban. Tényleg kis helyen van maga az üzem, de nem is kell nagyobb ehhez a berendezéshez, mindennek megvan a helye, semmi felesleges dolog nincs. Elmondta, hogy történik a cukrosítás, a komlóforralást, az egész folyamatot, ahogy ők csinálják. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy azon a filozófián vannak, hogy amit újra lehet hasznosítani (energiát, vizet), azt felhasználják. Például a hűtővizet, a komlózott sörlé hűtése után. Ezzel a felmelegedett vízzel tisztítják a cefréző és a komlóforraló üstöket. Ami még szimpatikus volt számomra –azt meg kell jegyezni, hogy az előállított mennyiség ezt lehetővé teszi– hogy söreiket nem szűrik és nem pasztörizálják fölöslegesen, mert az előállított mennyiség hamar elfogy a 4 éttermükben, és hát az emberek a frisset szeretik. Jelenleg 2 db 600 literes tankjuk van, amiben a főerjedés történik, és további 4 db 300 literes és 2 db 150 literes utóerjesztő tankjuk van. Amikor elindultak fele kapacitással rendelkeztek, de a kisebb méret több munkával is járt. Kézzel palackoznak, kupakolnak (nem félreérteni!!), címkéznek, töltenek hordóba minden manuális. Főerjesztőjükben pont elkaptam, ahogy a Negra erjed sajnos a téli sörükről már lecsúsztunk.
 
Hoztam kóstolót itthonra is, ami már időközben elfogyott, de kis különbségeket éreztem, valószínű azért, mert a kóstolót hazaérkezésünkhöz képest kb. 2 hétre történt, és mivel pasztőrözetlen a sör, így azért maradt élő dolog, ami dolgozott bennük. Mire odaértünk a Rubia felsőerjesztésű sörüket leváltotta egy Pilseni típusú újdonság. A kóstolást azonban a Tostada-val kezdtük, ami már palackozott volt. Színe sötétebb sárgásbarna, az élesztőtől homályos, tetején bézs, apró szemű habbal. Illata kellemesen telt fűszerekkel és gyümölcsös jegyekkel. Ízében ezek a jegyek megjelennek a pirított maláta, karamell és kenyér édeskés ízei mellett. A komló is jelentkezik, de inkább virágosságával rukkol elő, mint keserűségével (ami azért elég karakteresen érezhető). Lecsengése kesernyés, citrusos (narancs és grapefruit) ízekbe hajló. Nagyon tetszett és elég intenzíven hatott az érzékszerveimre. Az itthon kóstolt üveg kissé megkopott, visszafogottabb íz- és illatvilágot mutatott, valószínű ezt már régebben palackozták, mint a pils típusút.
 
Másodikként a Negra következett a szinte átlátszatlan fekete testével és a ráülő tömör, magas drapp-barnás habbal. Illata intenzív pörkölt-kávés, kissé gyógylikőrös vonulatot képvisel. Ízében is a kávé, capuccino selymességével van jelen a pörkölt malátás. Igen masszív pörköltkávés és gyógyfüves, szárazabb keserűség tör rám, ami tetszik nagyon. Egyvalami azonban nem igazán illett oda szerintem, és az a vége felé jelentkező enyhe savanykásság (ezt mind a két alkalommal éreztem), ez kissé megbontja az összhangot, de ettől függetlenül is egy közepesen testes, remek sörnek tartom.
 
És végül következett a Pils újdonságuk, és erre azt mondom, hogy a 2 hetes tárolás kimondottan jót tett neki. Világos, ködös, kissé sápadt színű testére fehér, aprószemű hab telepedett. Illata friss, virágos, mézes, maláta és némi kenyér-jegyet is hordoz magán. Ízében is kijön ez a frissesség, a szénsav ezt az érzést még tuningolja is, azonban a komló a virágos és nem a kesernyés oldalát mutatja meg. Viszont az itthon kóstoltnál jóval karakteresebben jött elő a malátás, mézes, virágos vonulat mögül a keserű komló íz, ami kellemesen kitartott, és kerekebbé tette az élményt.  
 
Pár nappal később az egyik éttermükbe is eljutottunk. Jó hangulatú, modern, letisztult design volt ez, de mégis barátságos, szinte családias hangulatú volt éttermük. Természetesen itt is tengeri herkentyűket ettünk, mert tényleg nem tudtunk betelni velük. A tintahalkarikák vajként olvadtak a szánkban, semmi rágósság. roston sült szépiafalatokat salátával és valami fantasztikus fokhagymás-majonézes mártogatóval. favoritként és jó sörkísérként szolgált még a Naturbierben kipróbált olajban sült zsemlemorzsába forgatott bébipolip (chupitos) is. Nagyon hiányolom azóta ezeket a finomságokat.
 

Azonban még álldogál ezeken kívül pár spanyol sör a polcomon, amit még meg fogok kóstolni...

Szerző: Rolli  2011.04.15. 15:59 7 komment

Címkék: sör pils sörtúra negra sörkóstolás calvins tostada

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr352828479

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.04.18. 18:05:56

micsoda gasztrokirándulást tettetek

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2011.04.20. 11:37:47

@Mantlesorrow: :) Hát nagyon szívesen kimennénk még. És a szendvicseket, amit reggelente egy kis kocsmában ettünk, húúú:)

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2011.04.26. 14:56:32

@Mantlesorrow: Húú nagyon fínomságosak voltka, sima egyszerű mezei szendvicsek, de frissen, nagyon bejöttek, pl: Bagettben tintahalkarikás; sült serranosonkás,sajtos;rántott sajtos jalapenos:) Illetve volt egy emeletes szendójuk, 4 szelet pirítósból, közötte volt sült bacon, sonka, sajt, tojás, saláta paradicsom, spárga, nagyon nagyon finom volt:)

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.04.27. 12:38:11

@Rolli: ez tényleg rendkívül jól hangzik. és szép az új háttérképed is :)
ha jól sejtem tudom hol készült és hogy mit tartalmaznak a poharak

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.05.06. 14:33:33

@Rolli: akkor most lekóstoljuk újból. azóta eltelt pár hét, csak érhetett