Ismét túl vagyunk egy Főzdefeszten, ismételten egy csap mögött álltam, és sokféle különlegességet, finomságot sikerült kóstolnom. A második felvonáson is, sajnos az elsőhöz hasonlóan, igen nehezen indult a sörök csapolása, talán azoknak nem volt problémájuk, akik saját bódéval, felszereléssel érkeztek. Volt, ami tetszett, volt ami nem, ezen a feszten és nem csak az időjáráson múlott, hanem a szervezésen is.

Kezdem a jó dolgokkal, mégpedig azzal, hogy a kitelepült hazai- és vendég főzdék igazán kitettek magukért. Még mindig nem a sörökkel folytatnám, hanem azzal hogy a rendezvényen megjelent dr. Balog Ádám adóügyekért felelős helyettes államtitkár, aki sok kecsegtető ígérettel állt elő. Többek között azzal, hogy a kereskedelmi céllal sört termelő kisüzemi sörfőzdék helyzetét javító kedvezmények, egyszerűsítések keretében 50%-kal csökken a kisüzemi sörfőzdékben előállított sör jövedékiadó mértéke, - ezzel párhuzamosan a sörfőzdék által nyújtandó jövedéki biztosíték minimuma is 50%-kal, 500 ezer forintra csökken, mely összeg a megbízható adósnak minősülő sörfőzdék esetében mindössze 250 ezer forint lesz -. Ami szintén jó hír, hogy csökkennek és egyszerűsödnek remélhetőleg a kisüzemi sörfőzdék regisztrációs terhei, így a „papírmunkában” is könnyítés várható. Ezeket azok a sörfőzdék kapják meg, akik más sörgyártó vállalkozástól jogilag és gazdaságilag is függetlenek, és nem licenc alapján állítják elő söreiket.
 
Ami igazi örömhír, végre legális lesz a házi sörfőzés, ami annyit tesz, hogy évi 1000 literig adómentesen főzhető sör, amit nem lehet értékesíteni (szerintem pálinkánál sem szabadna ezt megengedni), ezt azonban be kell majd jelenteni a főzést megelőző harmadik napig a vámhatósághoz (nem tudom, hogy pálinkánál van-e ilyesmi, de ha nincs, hasznos lenne ott is). A házi sörfőzéshez szükséges berendezéseknél azonban sem bejelentés sem engedély, azonban ezen eszközök forgalmazása és gyártása továbbra is engedélyköteles marad.
 
Ezek igazán jó hírek, és őszintén remélem, hogy meg is valósulnak, de most következzen a még érdekesebbik része…
 
Rögtön a legelején belefutottam egy általam is nagyon várt, ám csalódást okozó sörbe. Legelsőnek a Serforrás Paracelsusát kóstoltam, amitől sokat vártam, és sűrűnek is sűrű volt, de sajnos nem igazán kaptam többet egy éretlen ízekkel rendelkező italnál. Ízében az ázott többnapos gabona dara édeskés íze jött elő némi komlós keserűséggel. Úgy érzem, hogy ennek még lett volna hova érlelődnie, finomulnia.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
(füstölt búza és kávés sör a Kalteneckertől)
 
Következett a Stari Ír vöröse, ami egy kellemes kissé kávés fűszeres ízvilágot hordozott magában, a végén némi keserűséggel. Hogy ne lustuljanak el ízlelő szerveim, a Bors Tuck barátjával folytattam. Nem igazán tudtam hová tenni a sört. Egy belga felsőerjesztésű erős sör mintájára készült, amiben szépen vonultak fel gyümölcslikőrös (erdei gyümölcs többnyire) és fűszeres ízek, a gabona mellett karamellás jegyek is mutatkoztak, viszont volt egy számomra zavaró vajas (diacetiles, ami technológiai hibából ered) íz, ami rontotta az összhatást.
 
Következett a sorban egy igen megosztó sör. Van, akinek tetszett, köztük nekem is, van, akinek nem igazán, az erős fűszerezés miatt. Ez pontosan a Hajdinás sör volt, amit kakukkfűvel ízesítettek. Adott volt a komló kesernyéssége (ami visszafogott volt), a hajdina kissé – és a kakukkfű karakteres kissé csípős kesernyés íze, emellé jött még a kakukkfűnek az a karakteres íze, ami igen extrémen kijött a sörből (voltak olyan vélemények, amelyek szerint a sörnek a többi ízét teljesen elnyomta a kakukkfű), de ennek volt egy kellemes gabonás nagyon enyhén édes alapja, de ennek ellenére nekem nagyon ízlett. A másik ilyen zöldfűszeres sör volt a Pivovarsky Dum csalános söre, amely a tavaszihoz képest jóval karakteresebb volt mind színvilágában, mind ízében. Nagyon jól mutatta magát a csalán jellegzetes íze, keserűsége, amihez szintén adott volt egy jó alapsör, ami összefonódott a csalánnal.
 
Még az OMÉK-en találkoztam először a Békésszentandrási Black-Rose csapolt változatával, itt is megkóstoltam és itt is remeknek találtam. Markáns kávé íz, némi csokival kiegészülve, benne az aszalt szilva ízével, igazán remek összhangot adott. És ami igazán remekművük lett, az a szilvás sör. Régóta hajkurászom már, az említett OMÉK-en elfogyott, mire odaértem, bíztam benne, hogy most még rálelek. Csapról jött, aminek még jobban megörültem. Illatra, mintha egy szilvás joghurtot szagolnék, kellemes savanykás-joghurttal, és karakteres szilvával. Ízében szintén megjelentek ezek a jellemzők, még selymesebben, sűrűbben.
 
Két fűszeres sör mellett két füstöltet is kóstoltam. Az egyik a Kaltenecker világos füstölt búzája, ami lágyabb füstös aromákkal, erősebb búzasörös aromákkal rendelkezett. Nekem még hiányzott egy kis füst a savanykás búzasörbe. A másik a Kocour barna füstölt búzája volt, amiben jóval érezhetőbben, karakteresebben jelent meg a füstös íz, illat, azonban egy kissé hiányzott nekem mögüle a test, ami megtámasztja ezt a füstös vonalat. Mindkettőben kellemesen keveredett a füstölt sajt és sonka íze, illata. Könnyed füstöltsörök különböző intenzitású íz és illatvilággal, ez is öntött belém egy kis melegséget a hétvége hideg időjárásában.
 
Ezen a hétvégén a hátramaradt finomságok mellett igazi nehéztüzérség vonult fel a Hofstettner söreitől kezdve a Grabancon, a Kocour IPA-in, a Drakulán át a Csobánkai Kézműves Serfőzde remekeinek képviseletében, de ezeket már egy másik bejegyzésbe tömörítem bele.
Szerző: Rolli  2011.10.11. 18:18 Szólj hozzá!

Címkék: sörfesztivál főzdefeszt

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr743295569

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.