Utunk folytatódott a ködös, nyálkás időben, és enyhe csúszásban voltunk, ugyanis Nürnbergnél az autópályán kaptunk egy dugót, amiből kb. egy óra alatt keveredtünk ki. Egy baleset miatt volt a torlódás, azonban lezárva nem volt az út, milyen az ember, ha balesetet lát, lelassít, hogy megnézze mi történt, a végén addig lassultak, amíg egy szép méretes dugó ki nem alakult. És a rendőrök után varázsütésre ismét elindult minden, mintha mi sem történt volna. Dühösek voltunk ezért, és elsősorban nagyon éhesek, ezért sietősre vettük a tempót. A lényeg, hogy megérkeztünk Bambergbe, és a korábban már a Central Hotel Mainfrankenben lefoglalt szobák átvétele után belevetettük magunkat az estébe. A hotel egyébként a város külsőbb peremén van, azonban egy laza 30 perces séta az óváros, nem túl megerőltető, le lehet sétálni, de taxival is be lehet jutni. A hotel és benne a szobák nagyon jól néznek ki, a svédasztalos reggeli, ami a teljesen korrekt árban benne van, bőséges, sok finomság közül lehet válogatni és aztán ebből feltöltődve neki lehet indulni a városnak. 

Korgó gyomorral, kissé gyűrötten érkeztünk meg első állomásunkra a Mahr1s Bräu-ba. Persze nem volt egyszerű helyet találni sem, de megoldódott, és végre melegben, sörökkel a kezünkben vártuk a vacsorát. Csapról jött minden, a Mahr's U, a Bock, a Búza, a Hell, és a Pils, a baksörüket üvegből is megkóstoltuk, ami meg is lepett minket a csapolthoz képest. A jelenlegi kb. 20.000 Hektoliter/év kapacitású főzdéről 1670-től állnak rendelkezésre írásos emlékek, 1895-óta a Michel család tulajdonában működik. Igencsak kezdtem aszottá válni az éhségtől, de ekkor megérkezett egy finom barna mártással meglocsolt csülök, párolt savanyú káposztával és krumpligombóccal, A csülök az telitalálat volt a ropogós bőrével, és vajként olvadó húsával, beletunkolva a barna szószba ez csak fokozta örömöm, ami mellé eltalált volt a káposzta és a krumpligombóc is. Meg kellett vele küzdenem, de legyűrtem az utolsó darabkáig, most már végig sétálom az egész éjszakát is akár.
 
A söröket sem felejtsük el. A Mahr's U most kissé csalódás volt, ugyanis nem volt annyira sokrétű, és kiforrott, mint előző túránk alkalmával volt. Nem éreztem benne a rézüst melegét. Nem volt rossz, csak kiforratlan volt a főzet. Világos Baksörük csapolva igen kellemesen indult kellemes, erősen komlós aromákkal, alatta malátás-édes kísérettel, azonban ez ahogy melegedett egyre jobban szétesni látszott. Üvegben azonban határozottan az előnyösebbik arcát mutatta, melegedve már egyben maradt és kényeztetett egy komplexebb mézes-virágos illattal és ízzel, amihez még néhány citrusféle is csatlakozott. Búzájuk is csalódás volt az előző látogatásunkhoz képest. Kissé fáradt, korántsem azok a gyümölcsös gabonás jegyek voltak benne. A Hell és a Pils egyszerű, kellemes sörök voltak malátás illattal és ízzel, azonban a pilsben szépen megjelentek a komlóvirágos aromák is némi gyantássággal.
 
 
 
 
 
Na, erre már lehet alapozni az estét ráncaink szépen kisimultak, feltöltődtünk, majd egy rövidke séta következett az 1867-től a Keesmann család által vezetett főrde felé, ami korábban utunk alkalmával kimaradt, így Keesmann szűzként érkezett mindenki a sörözőjükbe. 3 -féle sört csapoltak aznap, Herren Pilst, Dunkelt és Bockot. A 3 közül nekem a bock nyerte el valamennyire a tetszésem, de még mindig jobb, mint az Ambräusianum volt nyáron. A Herren Pils ugyan erősen komlós, füves, szalmás ízek jelentek meg, de semmi izgalmasat nem hozott, ráadásul eléggé zöld, éretlen íze is volt.
A Dunkeljük sem ragadott meg igazán, nem tipikus, jóval komlózottabb az „átlag” dunkeleknél, azonban a sör butácska ízvilágát ez az erőteljesebb fűszerezés sem dobta fel. Világos Bockjuk egyszerű, de a 3 közül ez a legszerethetőbb. Egyszerű, mint a faék, édeskés illat, ízében kissé vegyes virágmézes jegyeket hordoz halvány komlókeserűséggel, semmi extra. Úgy voltunk vele, hogy ezt is ki kellett próbálni, azonban nem kerül be bambergi kedvenc törzshelyeink közé. Innen egy laza 15 perces séta következett a Spezial felé. A Fässla másnapra maradt időszűkében.
 
A Spezialnál záróráig üldögéltünk, nem siettünk, mert ott volt még a szombat is, így ráérősen, beszélgetve került a nap lezárásra.
 
A sörgyár 1536-ban jött létre, amelynek alapítója Linhard Großkopf. A fejlődés érdekében egy ismert sörfőző családdal, a bambergi Büttnerékkel vette fel a kapcsolatot, egy szorosabb együttműködést remélve, ami meg is valósult. A Büttner család és a kézműves sörfőzés meghozta gyümölcsét. A Spezial név egy későbbi tulajdonos, Niklas Delscherhez fűződik. „Spicial genannt, eyn Bräuer und auch Büttner gewesten ist“ szép bajor tájszólását csak hozzávetőlegesen tudtam lefordítani,, hülyeséget nem akarok írni, így ha valaki lefordítaná helyesen a mondatot és elküldené, nagyon megköszönném. 1898 októbere óta a Merz család tulajdonában van az ingatlan, és ezáltal a főzde is.
 
 
A Spezial azok közé tartozik, akik saját kezűleg állítanak elő bükkfán füstölt malátát. Az előzőhöz hasonlóan itt is 3 -féle volt csapon, ám minőségben és ízekben össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Én a Bockjukkal kezdtem, röviden összefoglalva – bár hidegebben érkezett, mint kellett volna, kicsit azért melengettem – olyan volt, mintha egy egy főtt füstölt sonkát meghintettünk volna malátával, megkentünk volna mézzel és az egészet beleraktuk volna egy öntöttvas edénybe, majd be a sütőbe. Kellems füstös és mézes illat áradt belőle, íze kissé visszafogottan (hidegebb hőmérséklete miatt) indult meg, de aztán kezdett kibontakozni ez az igencsak kellemes érzés. Kellemes pörkölt maláta és kávé, karamelles ízek mellett ott volt a füstölt sonkás íz is. Illatában megjelent a frissen kaszált, még friss fű illata. Egész érdekes kompozíció. Ezt a baksört aztán szétcsapattam egy kis Festbierrel, de előtte még belekóstoltam a Lagerbe, ami határozott markáns füstös jegyeivel véste bele magát az emlékezetembe. Üvegből kóstolva egész más volt, a füstösséget csak visszafogottan lehetett érezni, így a csapolt javára billent nagyot a mérleg nyelve. A Festbierjük, telt füstös illatokkal kezdett, ami – ahogy emelkedett a hőmérséklete – megtelt malátával és fűszerességgel. Izében a füstölt fekete tea jelent meg, ami telítődött téli fűszerekkel, komlóval, ennek gyantájával gazdagítva az ízvilágot. A füstös íz minden összetevőt átjárt, ezáltal olyan érzetet adva, mintha a komlót is füstölték volna. Nagyon ízlett ez is, és Spezialban való sörözés egy méltó lezárása volt ennek a fárasztó napnak.
 
Itthon azonban még figyelt egy Märzen és egy Füstölt búza is tőlük, amiket nem haboztam megkóstolni. A képen még egy Weiherer Rauch is befurakodott, igazán kellemes füstös és füstöltsonkás ízei mögött gyümölcsösség egészen konkrétan szőlő és must jelent meg, mintha egy füstölt tölgyfahordóba lett volna érlelve a szőlőmust. Igazán kellemes élmény volt.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Először a Búzájukkal kezdtem foglalkozni, Magasan és tömören ült a narancsos vörös színű opálos sörre a tört-fehér hab, ami vékony hártyává apadt 2-3 perc után. Orromba szilva, banán és fűszerek illata árad, alatta a búzával és némi füstösséggel. Ott van a füst is, de én ezt eléggé visszafogottnak érzem, pedig ezek a gyümölcsök elbírnának még egy kis füstöt. Később a gyümölcsök háttérbe szorulnak, az enyhe füstösség, a gabona és vanília triója veszi át a stafétabotot. Telt illatában a füst mögül felbukkan az élesztő, és egy kis savanykás illat is. Megvannak az illatok, de egy határozott intenzív teltség még ráférne.
 
Ízében ott van azaz íz, amit én fogtömésnek hívok, és korántsem rosszra gondolok (inkább ásványos, szegfűszeges, fahéjas ízekre, ami kellemes számomra) ennek megemlítése kapcsán, csak egyszerűen más szót nem találtam rá, csak egy körülírást. A füstösséget ellenben alig érezni, nagyon halványan van jelen, és igen, ez is elbírna még a füstösségből. És itt nem is az extrém füstösségre gondolok, hanem, mint karakterre, de ez sajnos halvány. Egyébként egy igen korrekt búzasör, nem tudom, hogy ez volt-e a koncepció. Abban tisztában vagyok, hogy visszafogottabban van a füstös íz, illat a söreiben, mint mondjuk a Schlenkerlánál, de ehhez képest is visszafogottnak éreztem. Kissé segített rajta a sör apró szemű buborékjai, ami a füstösséget felerősítette. Keserűsége szépen, karakteresen indul, ám ez később elapad a savanykás ízekben. Ízében is felüti fejét a gyümölcsösség, mint frissítő jegy. Korrekt búzasör, kis füstös hiányossággal, ami nekem hiányzott.
 
Pontozás: Illat: 8,8 Íz: 6,6 Habtartósság: 4,8 Recencia: 4,2 Keserűség: 3,6 Összesen: 28 Pont
 
Utolsóként következett a Märzen, ami nehéz, tömör sárgás habjával és az alatta nyugvó mély vörösesbarna testtel hívogat kóstolásra. Illata változó, hol erősebb, hol pedig majdnem eltűnik, itt azonban a füstösség határozottan, karakteresen van jelen. Beleszippantva egy terített asztalt képzeltem el, amin füstölt szalonna, jóféle rozskenyér –ez csak halványan–, és birsalma hever. Ahogy melegszik, úgy veszít intenzitásából, idővel a füstösség is jóval visszafogottabbá válik, mintha kissé kiüresedne az egész, kissé megforgatva a pohárban, azonban ismét előtörnek ezek a jegyek.
 
Íze határozottabb, az előzőleg kóstolt búzánál, kezdetben méz –ami inkább valamilyen fának a méze, nem virágé– és a füstösség keveredik szépen. Itt fordítottan van jelen az intenzitás, ahogy melegszik, egyre jobban kitárulkozik. Itt is megjeleni a birs jellegzetes íze, fanyarsága, ami némi fűszerességgel párosul, ehhez még egy gyümölcs jó, érett málna csatlakozik, és a végére kiegészül egy trióvá, a határozott szilva, majd aszalt szilva fellépésével. Végére kissé ellaposodik az elillanó szénsav miatt, addig azonban ez a kezdeti markáns füstösségnek selymesebb hatást kölcsönöz, úgy, hogy a füstös íz intenzitása megmarad. Barátságos sör téli estékre is.
 
Pontozás: Illat: 8,8 Íz: 9,9 Habtartósság: 4,8 Recencia: 4,8 Keserűség: 4,8 Összesen: 33,1 pont
Szerző: Rolli  2011.12.15. 15:10 2 komment

Címkék: sör sörtúra bamberg sörkóstolás spezial mahrs keesmann

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr643466120

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.12.19. 16:08:36

a nap győztese egyértelműen a Spezial Festbier volt, csapról

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2011.12.19. 16:44:29

@Mantlesorrow: Hát igen, az első nap némiképp egyszerűbb volt döntés szempontjából, nekem a bakjuk is bejött nagyon. A második nap ott már elgondolkodnék melyik is a nyertes, persze a Jackie Brown az hatalmas volt:)