Maga a város egy ékszerdoboz, és az óváros benne az ékszer, nyüzsgő tömeggel, régmúltból maradt, csodálatos építményekkel, díszes házakkal és most már egy bajnok kosárcsapattal. Ugyanis pont aznap volt a német bajnokságdöntő mérkőzése, ahol a Bamberg diadalmaskodott Nürnberg csapata felett. A főtéren mozdulni sem lehetett a sok embertől, de ez már a nap végén volt, amikor már indultunk hazafelé. A legrégebbi lelet a Bambergi bálvány, amit a 19. században találtak meg, egészen 903-ig vezethető vissza, innen már vannak írásos feljegyzések a városról, ami 1647 és 1803 között, valamint 1979-től egyetemi város címmel is büszkélkedhet.

De mi mégis a sörfőzőkre voltunk kíváncsiak. A Maisel 2008.-ban bezárta kapuit végleg, a Kaiserdomot kihagytuk, a Greifenklau privát sörfőzde elég messze esett, a Keesman szombat lévén zárva volt, úgy mint a Spezial, de Ákos kitartásának köszönhetően bejutottunk egy pár üveg vásárlása erejéig. 
 
 
Az összesre egyértelműen nem maradt volna idő, viszont az első csalódást gyorsan feledtetni kellett, így rögtön a szomszédban a Schenkerlánál kötöttünk ki. A Schenkerláról 1405-től kezdődnek az írásos feljegyzések. Csalódottságunkat gyorsan egy „félfüstölt” sörrel mostuk ki emlékezetünkből, ami egyenesen egy tölgyfa-hordóból csorgott poharunkba. Hogy őszinte legyek nem igazán tudtam rájönni a koncepcióra, valószínűleg olyan emberekhez szól, akik nem igazán szeretik a markáns, füstös ízeket, illatokat, viszont azért legyen valami fogalma róla, hogy milyen is lehet eme füstös érzés, na meg persze, és ahogy Ákos is írta turistacsalogató is egyben. Nem rossz, finom is, de ismerve termékeiket el kell vonatkoztatni a már korábban kóstoltaktól. Nem igazán állt össze a kettő, nem egészítik ki egymást, a sör és a füstösség kissé külön életet élnek, de kárba nem veszett az egyszer biztos… A boltjukban azért a világos bekerül gyűjteményünkbe, én még rádobtam egy lapáttal és a sörpárlatuk is bekerült, amire már nagyon kíváncsi vagyok.
 
 
Utunk következő állomása, a már korábban kiszemelt, és Bamberg legrégebbi sörfőzdéje, a Klosterbräu volt. Vettük volna az irányt, ha nem tréfál meg minket a GPS, de célunkhoz ragaszkodva végül megtaláltuk. És milyen jól tettük, hogy ettől nem tántorodtunk el… Kellemes hely, bár először rossza ajtón kopogtattunk, de akkor is megtaláljuk a bejáratot az éttermükbe. Az első írásos feljegyzések a főzdéről 1333-ból származnak, a „Fürstbischöfliches Braunes Bierhaus” (Hercegi Püspöki Barnasör-ház) hivatalos nevét azonban 1533-ban kapta. A közeli Ferences kolostor hercegi püspökei egészen 1720-ig birtokolták a főzdét, ez idő alatt 22 püspök váltotta egymást, egykét név közülük: Stauffenberg, Schönborn, Seinsheim, Erthal és még lehetne sorolni őket. Ezt követően 1851-ig magántulajdonba került. 1851-ben a Kitzingenből származó Peter Braun vásárolta meg és immáron 5 generáció óta a család tulajdonában áll. A mai nevét is a közeli Ferences kolostor emlékére Klosterbräu-ra változtatták. A korábbi püspökök emlékét oly módon tartják fenn, hogy a portréjukat az üvegekre nyomtatják.
 
Kínálatuk: Gold-Pils (5%), Barna (5,7%), Braun’s Weisse (4,9%), Schwärzla (4,9%), szezonális világos bak (7%) és Maibock (7%) valamint a Schwärzla bock (7%).
 
Nekünk ebből 5 féle jutott. A felszolgáló lányok látván, hogy a sörök érdekelnek, még ajánlották a Maibockjukat palackból, esetleg nem-e érdekel minket. Hát hogy a levesbe ne érdekelne, így aztán szépen ki is alakult egy szép kis ötös sörsor.
Toporogtunk, melyikkel is kezdjünk, aztán belevágtunk, először is a Gold-Pilsük kóstolásába. Igazán remek darab, azonban nem a komló keserűsége játsza a főszerepet, hanem a virágosabb, fűszeresebb oldala, ezt megtámogatták szépen egy kis malátával, ebből is egy édesebb irányt kihozva. A jó kezdést a Barna sörük vitte tovább. Kissé édeskés, téli-fűszeres jegyeivel kóstolgatja érzékszerveinket. Kellemesen kesernyés, amihez egy fekete ribizlis gyümölcsteás érzés is társul. A jóból nem elég, és nem is fogytak ki, igazi nehéztüzérség vonult fel.
 
Először a búza ostromolt, igazán kellemes fűszeres, élesztős illat kúszott az orromba, ami emlékeztetett egy fonott kalácsra, amit vaníliás cukorral szórtak meg. Ízében ugyanezek megtalálhatók az élesztő az ásványosság, és amit búzasöröknél szoktam érezni, másképp nem tudom leírni, de jó értelemben kell venni egy kis fogtömés íz (ezt jobban kifejtve, egy ásványos, fűszeres ízvilág, ami szegfűszeggel és szerecsendióval keveredik). Későbbiekben csatlakozott hozzá egy olyan almának az íze, ami elkezdett kissé szottyadni, aszalódni, ezáltal töményebben kaput az orrunkba. Ezután csak cuppogtatunk, hogy milyen finom is ez, de ekkor még hátra volt a Schwärzla és a Maibock, csak még tovább fokozták elégedettségünket. Méricskéltük a poharakat, és rákészültünk az utolsó felvonásra.
 
A Schwärzlaval kezdtem, aminek illata finom pörköltkávéból és selymes tejszínből készült capuccinora emlékeztetett. Ízében is változatos volt, mind-ahányszor belekóstoltam, más-más ízek jelentek meg. Kezdetben a pörkölt maláta és kávé teljes erőbedobással nyomatta a keserűséget, ami szép hosszan ki is tartott. Ahogy melegedett, úgy jelent meg ízében és illatában is a valódi, igazi tömör feketekenyér, némi savanykássággal. Földöntúli mosoly jelent meg az arcunkon a kóstolás alatt, hogy igen, ezért érdemes volt idáig eljönni.
 
A végére kiteljesedett a kóstoló a Maibock-kal… Illatában és az ízében is egyszerre jelen van a frissen leégett papír enyhén fás jellege, kis füstössége, tüzessége, szinte az arcomon érzem a parazsat. Erre keserűsége rádob egy lapáttal, ám ekkor előbújik az édesebbik malátásabb arculata. A komló fűszeressége is szépen játsza a ráosztott szerepet. Hogy ne lankadjon a figyelmünk megjelenik egy olyan illat, amit gyümölcsöskertekben kehet érezni, amikor virágzanak a fák, és ontják magukból a nektárt, mézessége az ízében is megjelenik. Szinte egy évszakváltás következett be, amikor az aszalt-gyümölcsös felét bontotta ki. Remekül összerakott összetett sör ez, de a többi is igazán kitett magáért.
 
Ezután is sikerült több legyet ütni egy csapásra, ugyanis Fässla és a Spezial mellett találtunk, egy alagsorban lévő kis sörözőt is találtunk, de ez már megint a folytatásból derül ki…
 

 

Szerző: Rolli  2011.08.01. 12:34 1 komment

Címkék: sörtúra bamberg sörkóstolás schenkerla klosterbräu maibock

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr513116655

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2011.08.02. 14:14:51

bezony jó volt a feketéjük és a maibockjuk. kár, hogy egyre kevesebb főzde készít maibock-ot
süti beállítások módosítása