Utunk folytatódott a ködös, nyálkás időben, és enyhe csúszásban voltunk, ugyanis Nürnbergnél az autópályán kaptunk egy dugót, amiből kb. egy óra alatt keveredtünk ki. Egy baleset miatt volt a torlódás, azonban lezárva nem volt az út, milyen az ember, ha balesetet lát, lelassít, hogy megnézze mi történt, a végén addig lassultak, amíg egy szép méretes dugó ki nem alakult. És a rendőrök után varázsütésre ismét elindult minden, mintha mi sem történt volna. Dühösek voltunk ezért, és elsősorban nagyon éhesek, ezért sietősre vettük a tempót. A lényeg, hogy megérkeztünk Bambergbe, és a korábban már a Central Hotel Mainfrankenben lefoglalt szobák átvétele után belevetettük magunkat az estébe. A hotel egyébként a város külsőbb peremén van, azonban egy laza 30 perces séta az óváros, nem túl megerőltető, le lehet sétálni, de taxival is be lehet jutni. A hotel és benne a szobák nagyon jól néznek ki, a svédasztalos reggeli, ami a teljesen korrekt árban benne van, bőséges, sok finomság közül lehet válogatni és aztán ebből feltöltődve neki lehet indulni a városnak. 

A söröket sem felejtsük el. A Mahr's U most kissé csalódás volt, ugyanis nem volt annyira sokrétű, és kiforrott, mint előző túránk alkalmával volt. Nem éreztem benne a rézüst melegét. Nem volt rossz, csak kiforratlan volt a főzet. Világos Baksörük csapolva igen kellemesen indult kellemes, erősen komlós aromákkal, alatta malátás-édes kísérettel, azonban ez ahogy melegedett egyre jobban szétesni látszott. Üvegben azonban határozottan az előnyösebbik arcát mutatta, melegedve már egyben maradt és kényeztetett egy komplexebb mézes-virágos illattal és ízzel, amihez még néhány citrusféle is csatlakozott. Búzájuk is csalódás volt az előző látogatásunkhoz képest. Kissé fáradt, korántsem azok a gyümölcsös gabonás jegyek voltak benne. A Hell és a Pils egyszerű, kellemes sörök voltak malátás illattal és ízzel, azonban a pilsben szépen megjelentek a komlóvirágos aromák is némi gyantássággal.

Na, erre már lehet alapozni az estét ráncaink szépen kisimultak, feltöltődtünk, majd egy rövidke séta következett az 1867-től a Keesmann család által vezetett főrde felé, ami korábban utunk alkalmával kimaradt, így Keesmann szűzként érkezett mindenki a sörözőjükbe. 3 -féle sört csapoltak aznap, Herren Pilst, Dunkelt és Bockot. A 3 közül nekem a bock nyerte el valamennyire a tetszésem, de még mindig jobb, mint az Ambräusianum volt nyáron. A Herren Pils ugyan erősen komlós, füves, szalmás ízek jelentek meg, de semmi izgalmasat nem hozott, ráadásul eléggé zöld, éretlen íze is volt.

A sörgyár 1536-ban jött létre, amelynek alapítója Linhard Großkopf. A fejlődés érdekében egy ismert sörfőző családdal, a bambergi Büttnerékkel vette fel a kapcsolatot, egy szorosabb együttműködést remélve, ami meg is valósult. A Büttner család és a kézműves sörfőzés meghozta gyümölcsét. A Spezial név egy későbbi tulajdonos, Niklas Delscherhez fűződik. „Spicial genannt, eyn Bräuer und auch Büttner gewesten ist“ szép bajor tájszólását csak hozzávetőlegesen tudtam lefordítani,, hülyeséget nem akarok írni, így ha valaki lefordítaná helyesen a mondatot és elküldené, nagyon megköszönném. 1898 októbere óta a Merz család tulajdonában van az ingatlan, és ezáltal a főzde is.

A Spezial azok közé tartozik, akik saját kezűleg állítanak elő bükkfán füstölt malátát. Az előzőhöz hasonlóan itt is 3 -féle volt csapon, ám minőségben és ízekben össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Én a Bockjukkal kezdtem, röviden összefoglalva – bár hidegebben érkezett, mint kellett volna, kicsit azért melengettem – olyan volt, mintha egy egy főtt füstölt sonkát meghintettünk volna malátával, megkentünk volna mézzel és az egészet beleraktuk volna egy öntöttvas edénybe, majd be a sütőbe. Kellems füstös és mézes illat áradt belőle, íze kissé visszafogottan (hidegebb hőmérséklete miatt) indult meg, de aztán kezdett kibontakozni ez az igencsak kellemes érzés. Kellemes pörkölt maláta és kávé, karamelles ízek mellett ott volt a füstölt sonkás íz is. Illatában megjelent a frissen kaszált, még friss fű illata. Egész érdekes kompozíció. Ezt a baksört aztán szétcsapattam egy kis Festbierrel, de előtte még belekóstoltam a Lagerbe, ami határozott markáns füstös jegyeivel véste bele magát az emlékezetembe. Üvegből kóstolva egész más volt, a füstösséget csak visszafogottan lehetett érezni, így a csapolt javára billent nagyot a mérleg nyelve. A Festbierjük, telt füstös illatokkal kezdett, ami – ahogy emelkedett a hőmérséklete – megtelt malátával és fűszerességgel. Izében a füstölt fekete tea jelent meg, ami telítődött téli fűszerekkel, komlóval, ennek gyantájával gazdagítva az ízvilágot. A füstös íz minden összetevőt átjárt, ezáltal olyan érzetet adva, mintha a komlót is füstölték volna. Nagyon ízlett ez is, és Spezialban való sörözés egy méltó lezárása volt ennek a fárasztó napnak.

Itthon azonban még figyelt egy Märzen és egy Füstölt búza is tőlük, amiket nem haboztam megkóstolni. A képen még egy Weiherer Rauch is befurakodott, igazán kellemes füstös és füstöltsonkás ízei mögött gyümölcsösség egészen konkrétan szőlő és must jelent meg, mintha egy füstölt tölgyfahordóba lett volna érlelve a szőlőmust. Igazán kellemes élmény volt.

Először a Búzájukkal kezdtem foglalkozni, Magasan és tömören ült a narancsos vörös színű opálos sörre a tört-fehér hab, ami vékony hártyává apadt 2-3 perc után. Orromba szilva, banán és fűszerek illata árad, alatta a búzával és némi füstösséggel. Ott van a füst is, de én ezt eléggé visszafogottnak érzem, pedig ezek a gyümölcsök elbírnának még egy kis füstöt. Később a gyümölcsök háttérbe szorulnak, az enyhe füstösség, a gabona és vanília triója veszi át a stafétabotot. Telt illatában a füst mögül felbukkan az élesztő, és egy kis savanykás illat is. Megvannak az illatok, de egy határozott intenzív teltség még ráférne.

Utolsóként következett a Märzen, ami nehéz, tömör sárgás habjával és az alatta nyugvó mély vörösesbarna testtel hívogat kóstolásra. Illata változó, hol erősebb, hol pedig majdnem eltűnik, itt azonban a füstösség határozottan, karakteresen van jelen. Beleszippantva egy terített asztalt képzeltem el, amin füstölt szalonna, jóféle rozskenyér –ez csak halványan–, és birsalma hever. Ahogy melegszik, úgy veszít intenzitásából, idővel a füstösség is jóval visszafogottabbá válik, mintha kissé kiüresedne az egész, kissé megforgatva a pohárban, azonban ismét előtörnek ezek a jegyek.