Mostani bejegyzésemben a csakakorrekt.blog.hu-n megjelent sörös cikkben felvetett gondolatokat szeretném tovább fűzni, mégpedig mi van akkor, ha a név ugyanaz „licenc” alapján gyártják, (vagy csak a nevet tulajdonították ki maguknak), a terméket és mégis teljesen más, rosszabb a termék minősége. Konkrétan a az eredeti és a Magyarországon a Borsodi által gyártott Spaten és Löwenbräu söröket vettük elő egy kis összehasonlításra.
A Spatennél kissé pislogtam, amikor a hazai gyártásút csak dobozos kiszerelésben találtam meg (ez biztos az én hanyagságomnak tudható be, de ahol kerestem tényleg csak dobozos volt). Már láttam, hogy a „disziz a bigining of bjutifúl frencsip” örökzöld mondat a hazai gyártásúnál romokba dől, pláne, amikor az összetevőket és az alkoholtartalmat böngésztem.
Egy kis összehasonlítás:
Megnevezés | Spaten Bier (Borsodi gyártja) | Spaten Münchner Hell (eredeti) |
Kiszerelés | fémdoboz | üveg |
Címke szöveg | Durch Bayerische Braumeister Inspiriert (Nem hinném, hogy egy német főzőmester azt mondaná, hogy szórd tele a söröm kukoricadarával…) | Die Spezialität von Spaten A német tisztasági törvény alapján (legalább a másikra ezt nem merték ráírni) |
Alkoholtartalom | 4,5 V/V % | 5,2 V/V % |
Összetevők | ivóvíz, árpamaláta, kukoricadara, komló | víz, árpamaláta, komló, komlókivonat |
Érdekes, de legalább nem hasonlít a külalak, viszont a magyar terméken a licenc alapján készült, az finoman fogalmazva is erős. Ugyanis még véletlenül sem ugyanaz a két termék. Mondhatni ég és föld, és ezt engedik a németek? A dobozost felbontva világos, halvány sárga folyadék érkezett a pohárba egy fehér, hamar összeeső habkoronával. Illata édes, de itt nem a maláta érződött, hanem inkább egy kristálycukorra hajazó szösszenet, kóstolótársam szúrós valamit is érzett. Ízében a doboztól nyert fémíz (ittam már doboz, de annak ellenére tetszetős sört), a már illatában is említett tapadós, kukoricás édesség, és egy borzasztóan elütő kesernyés íz érződött. Ezt úgy is összefoglalhatnám, mintha egy komlókivonatba, és kristálycukorba mártogatott fémgolyót szopogattam volna.
Az eredeti, hát igen, egy teljesen más dimenzió, mondhatnám, hogy bokából veri a másikat. Kitöltve is másabb, mélyebb színnel, (hát igen ennyit tesz, amikor nem hígítják kukoricadarával, mert ez is ugyanolyan kristálytiszta, mint a kukoricával derített förmedvény) egy tartósabb tömörebb habbal. Egyszerű, kellemes, sör ez egy kerek malátás és erősebb de semmiképp sem zavaró komlós –inkább kiegészíti az egészet- ízzel. Illatjegyei is ezt hordozzák, némi csírázó árpa illatával kiegészítve. Mennyivel másabb ez, mint hazai társa.
Második körre maradt a Löwenbräu eredeti és dobozos, üveges kiszerelésű hazai utánzata. Addig mentem, amíg üvegeset is nem találtam, és lám az első boltban szembeköszönt velem.
Itt is jöjjön az összehasonlítás:
Megnevezés | Löwenbräu Lager (Borsodi) | Löwenbräu Original |
Kiszerelés | dobozos, üveg | üveg |
Címke szöveg | Tipikus sörünk (a Borsodié?, mé? van nekik Müncheni sörük? Mert ez még véletlenül sem az) Münchenből Hááát ha ott ezt a kukoricás löttyöt isszák… | csak ennyi: a német tiszatsági törvény alapján főzve |
Alkoholtartalom | 5 V/V % | 5,2 V/V % |
Összetevők | ivóvíz, árpamaláta, kukoricadara, komló | víz, árpamaláta, komló, komlókivonat |
Hát licenc alapján gyártott kóstolás után megmaradt versenyzőink, mint az előző esetben, itt is a lefolyóban végezték, kár a pénzért, de össze kellett hasonlítani…Első körben itt is a dobozos került a középpontba. Ha pontoznánk, akkor ez a sör kapná habtartósságból a 0 pontot, mert, hogy ez a nullával egyenlő. Kétszer is próbálkoztunk, kb. 4 cm-es habja 10 másodperc alatt a semmibe veszett. Mintha egy szénsavas üdítőt öntöttünk volna a pohárba, bár azoknak is tovább tart a habja, ezt tényleg látni kellett. Legalább a sörben maradt szénsav. Illata savanykás, komlós, semmi extra, íze azonban „összetett”. Az elején kukorica bontakozik ki, egy borzasztóan fémes-keserű ízzel (fémgolyós élmény jutott eszembe), a második körben átcsap egy fröccsös, savanyú ízbe. Ezt úgy kell elképzelni, mintha a leggagyibb, legsavanyúbb borból csinálnánk a fröccsöt, és ez a savanyú, szódavizes íz nem akarna szabadulni a szánkból. Hát gyors pogácsázás után át is tértünk az üveges hamisítványra.
Hát ez már valamivel tartósabb habkoronával érkezett, halványsárga, világos, de tükrös (a kukoricának is vannak előnyei, szép tükrös lesz tőle a sör…Na meg olcsóbb) alappal. Illatában, bár visszafogottan némi gyümölcsöt is lehet a szintén halovány édeskés komlós illatok mellett, lehet hallucináltam, de a társam is érezte. Megdöbbenésünkre ízében sokkal jobban érezhető volt a fémes íz, mint dobozos társánál. A kukorica és mellette savanyú utóíz, és a zavaró keserűség itt is megvolt, de ez már nem gagyifröccs mértékben. És ez még laposabb kevésbé szénsavas is volt. ez is a lefolyóban végezte…
Eddig kb mínusz 600 Ft-ban vagyunk a 3 kiöntött sörrel, enyiből már lehet venni igazán kiválót is, de nyilván, egyeseknek a mennyiség a fontos… Akik mégis kedvelik ezeket az ál-neveket, higgyék el nem zsigeri utálatomból írtam ezeket, ez sajnos a valóság…
Végére maradt az eredeti ebből a sorból. Nagyon nem ragozom túl, világos test, tömör, szép habbal. Illata kellemesen telt malátával és komlóval. Ízében, a maláta-komló vonalon halad, kellemesen egyszerűen. Nem ragoztam túl, viszont azt már igen, hogy egy kellemes-és iható sört, hogy el tudnak rontani licencben gyártással.
Dombon ülő juhászkutya legyek, ha megértem, hogy például a német cég a nevét miért adta ehhez, vagy így adta volna el licencként, hogy egy lebutított, teljesen más förmedvényt csináljanak ilyen nevek alatt? Nem hinném. Ha nem így van, akkor miért nem lép fel ez ellen, de ha így van, akkor megérdemli a német, hogy ezt így ebben a formában engedélyezi, és aláássa a tekintélyét a névnek. Én is kíváncsi lennék arra, hogy egy esetleges versenyhivatali vizsgálat ilyen elnéző lenne. Mert ez átverés, elég durván, vagy gondolják, hogy jó ez ide is? Viszont ebbe bele sem akarok gondolni. És mennyi ilyen név van még ezen a kettőn kívül is…
Addig, amíg van kereslet ezekre, addig gyártani is fogják, mert olcsón tudnak eladni egy simert és jól csengő nevet. És persze mondja az ember, hűűű én egy Löwendbräu-t ittam… Igen ám de milyet? Ahhoz, hogy változás legyen sokmindennek változnia is kellene, elsősorban az emberek felfogásának, a gyártók, pénzéhes hozzáállásának, és még sorolhatnám. Addig marad az, hogy blogokon nyilvánítjuk ki nemtetszésünket és felháborodásunkat , és a rossz szájíz, hogy hülyének néznek a gyártók..., de nyilván, aki nem szereti ezeket ne vegye, hát én biztos nem fogom erőltetni a dolgot…
