Ünnepi szösszenet

Ahogy ígértem, folytatnám is a téli és karácsonyi sörökkel, amelyek kóstolására alkalmat adott, hogy barátainkhoz apró jövevény érkezett egy kismacska (Main coon-perzsa keverék) személyében, úgyhogy ezt is meg kellett ünnepelni. Sörbúvárék egy kis karácsonyi válogatással kedveskedett olvasóinak, mi pedig megkóstoltunk ebben a körben 3 német és 3 belga karácsonyi finomságot. Ezúttal is köszönetet mondok kedvesemnek, hogy meg sem állt a sörspecialista Kacsa utcai és a csak a jó sör Rákóczi úti boltjáig, és elhozta ezeket nekem. Persze így sem fogytunk ki a kóstolnivalóból, de az már a következő történet lesz majd olyan nagyágyúkkal, mint a Schneider Aventinus.Weizen Eisbock, Schloss Eggenberg Samichlaus bier és Schloss Eggenberg Samichlaus bier helles, és folytathatnám.

Kezdtünk a Kapuziner téli búzájával, amely 5,4% alkoholtartalommal és egy szép ködös borostyánsárga-narancsos színnel. Tetején az apró szerkezetű hab jó és tartós takaróként szolgál. Illata fűszerekkel és gyümölcsökkel (ami inkább a citrusok felé hajlik) telt, amelyek mellett ott az élesztő és a karamellizált maláta édessége is betelíti orrüregünket, és meg is telepszik ott. Íze, illatánál visszafogottabb, de az illatában is felfedezett jegyek ott sorakoznak kiegészülve egy-két újdonsággal. A kissé vizes, de szénsavas közegben először gyümölcs – itt azonban a citrusok fanyar íze mellett megjelenik a banán, bár illatában ezt nem éreztük – és a barna kenyér pirultabb édes-keserű héja érződik. Ezután csatlakozik némi karamell, és fűszer, és átcsap az egész egy karácsonyi kalácsosabb világba. Keserűsége visszafogott, de harmonikusan működik közre a többi összetevővel, és a már említett két jegy mellett a végén jelenik meg jobban szárazabbá téve a fanyarabb utóhangokat. Összességében egy kellemes, jól fogyasztható sör a hidegebb estékre-nappalokra.

Következzék a Tucher költői magaslatokba nem emelkedő, de korrekt Christkindlemarkt söre. A világhírű nürnbergi karácsonyi vásár hagyományaiba beágyazódó sör, ami egy kis melegséget visz a forgatagban fagyoskodó emberekbe. A szép tükrös mély aranyszínű testre egy hófehér 3-4 cm vastag hab telepedik, ami azonban ez elég gyorsan elolvad. Illata hasonlóan visszafogottabb, mint íze. Inkább az édesebb jegyek – maláta, virág és virágméz – érezhetőek, de ebben ki is merül. Ízében jobban kijött a méz, összefonódva a komló keserűségével. Nagyon jó alap és kombináció. Emellé társul egy erősebb malátás íz, a végére pedig egy száraz komlós végjáték. Nagyon élveztem a méz és a keserű játékát. Azt meg kell jegyezni, hogy ez a kesernyés íz szépen kitölti a szánk minden pontját, de én azért a mézes kellemesség mellé több és intenzívebb ilyet vártam volna. Ahogy melegedett a sör úgy jött ez elő, de kissé késői volt már ez az időzítés.

Végül, de nem utolsó sorban a Pyraser karácsonyi söre, ami a 3 közül a legkevésbé nyerte el tetszésünket. De ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak. Pohárba töltve sötétebb réz színt mutat, amire egy szép fehér hab telepszik, ami egy-két percen belül összeesik, és nem nagyon hagy nyomot maga után, bár kissé jobban tartja magát előző társáénál. Illata gyenge, kevésbé érezhető, nagyon résen kell lennünk, ám egy földes, szalmás illaton kívül némi gabona és gyógynövény jelenik meg. Ízben már változatosabb, ám nem annyira meggyőző. Íze pirult kenyérhéj inkább édesebb, gabonásabb ízére emlékeztet, emellé még társul egy kis gyógynövényes kísérő, erősebb malátás ízzel. Keserűsége is visszafogott, ráadásul elfárad egy idő után, és levezetésnek egy savanykás-élesztős-édes, gabonás mix marad.