Jó pár hete, hogy hazajöttünk Madridból, de egy néhány dolog kimaradt az előző bejegyzésből. Először azoknak a boltoknak a sörkínálatáról (ami egy Lidl-ben és egy közeli Carefourban kimerült, mert itt mindent meg tudtunk venni, amire szükségünk volt.) írnék gyorsan, ahol megfordultunk. Legelőször egy kisebb Lidl-t találtunk, ahol a tömegsörökön kívül jóféle német kolostorit (ha megköveznek, sem jut eszembe a nevük) és eredeti Spatent is lehetett kapni.
A Spatenre felkaptam a fejem, és az üveget is a polcról, forgattam, de tényleg eredeti, és nem valami licensz szutyok volt. A Carefour egy teljesen más dimenziót nyitott meg spanyol- és sör terén. Tipikusan az a helyzet állt elő, hogy melyik ujjamba harapjak bele, melyik sört válasszam, mert szemmel kellett tartanom a fránya súlyhatárt is. Így a már korábban megvásárolt, Calvin’s, Cruzcampo, Legado de Yuste, és a Domus sörök mellé bekerült még egy Mahou Negra, amit az utolsó este, általunk főzött paella mellé vettem, de végül a bőröndben landolt (kiélveztük még utoljára inkább a Naturbier söreit és ételeit). Volt még ott belga (pl: Judas), skót, ír választék is. Kár, hogy csak utolsó előtti nap vettük észre,de ha legközelebb megyünk még, tudjuk hová kell mennünk.
A második napon azonban eljutottunk a Calvin’s Beer üzemébe, és később az egyik sörözőjükbe is. Külvárosi részen, egy ipari területen szálltunk le a helyijáratról (a helyi buszokon wifi is működik), ahol Igor már várt ránk, és be is vezetett minket a kis üzemükbe, és minden apró dolgot megmutatott a termelésükkel kapcsolatban. Tényleg kis helyen van maga az üzem, de nem is kell nagyobb ehhez a berendezéshez, mindennek megvan a helye, semmi felesleges dolog nincs. Elmondta, hogy történik a cukrosítás, a komlóforralást, az egész folyamatot, ahogy ők csinálják. Ami nagyon szimpatikus volt, hogy azon a filozófián vannak, hogy amit újra lehet hasznosítani (energiát, vizet), azt felhasználják. Például a hűtővizet, a komlózott sörlé hűtése után. Ezzel a felmelegedett vízzel tisztítják a cefréző és a komlóforraló üstöket. Ami még szimpatikus volt számomra –azt meg kell jegyezni, hogy az előállított mennyiség ezt lehetővé teszi– hogy söreiket nem szűrik és nem pasztörizálják fölöslegesen, mert az előállított mennyiség hamar elfogy a 4 éttermükben, és hát az emberek a frisset szeretik. Jelenleg 2 db 600 literes tankjuk van, amiben a főerjedés történik, és további 4 db 300 literes és 2 db 150 literes utóerjesztő tankjuk van. Amikor elindultak fele kapacitással rendelkeztek, de a kisebb méret több munkával is járt. Kézzel palackoznak, kupakolnak (nem félreérteni!!), címkéznek, töltenek hordóba minden manuális. Főerjesztőjükben pont elkaptam, ahogy a Negra erjed sajnos a téli sörükről már lecsúsztunk.
Hoztam kóstolót itthonra is, ami már időközben elfogyott, de kis különbségeket éreztem, valószínű azért, mert a kóstolót hazaérkezésünkhöz képest kb. 2 hétre történt, és mivel pasztőrözetlen a sör, így azért maradt élő dolog, ami dolgozott bennük. Mire odaértünk a Rubia felsőerjesztésű sörüket leváltotta egy Pilseni típusú újdonság. A kóstolást azonban a Tostada-val kezdtük, ami már palackozott volt. Színe sötétebb sárgásbarna, az élesztőtől homályos, tetején bézs, apró szemű habbal. Illata kellemesen telt fűszerekkel és gyümölcsös jegyekkel. Ízében ezek a jegyek megjelennek a pirított maláta, karamell és kenyér édeskés ízei mellett. A komló is jelentkezik, de inkább virágosságával rukkol elő, mint keserűségével (ami azért elég karakteresen érezhető). Lecsengése kesernyés, citrusos (narancs és grapefruit) ízekbe hajló. Nagyon tetszett és elég intenzíven hatott az érzékszerveimre. Az itthon kóstolt üveg kissé megkopott, visszafogottabb íz- és illatvilágot mutatott, valószínű ezt már régebben palackozták, mint a pils típusút.
Azonban még álldogál ezeken kívül pár spanyol sör a polcomon, amit még meg fogok kóstolni...
