Meg kell emlékezni mindenképp a sörivók és sörkészítők védőszentjéről, Gambrinusról, akiről sokféle legenda és mese keletkezett.
Így alakult ki Gambrinus királynak a meséje, miszerint Nagy Károly idejében élt a mai Belgium vidékén, és a komlóval készített sört ő találta fel, amire ráadásul Aset ókori egyiptomi termékenység istennő, oktatta ki.
Gambrinus mások szerint valós történelmi személy - mivel a sör védőszentjének tisztjére csak magas rangú ember lehet a méltó – Jan (I. v. II. János) Primus, III. Henrik brabantiai király fia volt, aki módfelett szerette a sört. A legenda szerint egyetlen kocsmában 388 kupa (mások szerint 72 liter) sört ivott meg (írásos formában ez 1543-ban bukkant fel) Ő valóban tagja is volt egy belga sörfőző céhnek, amit Brüsszelben egy lovas szobor is megörökít. Az alábbi vers is tőle származik, mivel kiváló trubadúr is volt.
Míg éltem, Gambrinus volt nevem,
Flandria és Brabant esdték kegyem,
árpából malátát nyertem,
elsőként sört biz' én főztem.
Büszkén vallják a serfőzők
Egy király volt a mesterük.
Ismert még az a legenda, hogy Gambrinus Fresne nevű városban egy pohármíves szegény segédje létére beleszeretett a mester Flandrine nevű lányába, akinek szerelmet is vallott. Viszont ez egyoldalú szerelem volt, mivel a lány nem volt hajlandó hozzámenni, csak egy hozzá méltó, mesterrangú férfihoz. Bánatában az inas elhagyta a műhelyt, hogy zenét, és költészetet tanuljon (Jan Primus-Gambrinus - korábban említettük- a valóságban is kiváló művész volt). Tehetsége hamar a magas ismertséghez segítette, ő lett a környék legjobb zenésze, és később már minden eseményre (esküvő, születésnap, mulatságok, stb.) őt hívták el.
Korábbi kenyéradója is tudomást szerzett volt inasáról, akit meg is hívtak egy alkalommal. Ámulatba is ejtette Gambrinus a népet tudásával, de mikor Flandrine belépett a terembe, ő reszketni kezdett és oly borzasztóan folytatta a játékát, hogy a vendégek neki estek.
Gambrinust börtönbe is vetették ezért, és szabadulásakor elhatározta, hogy megöli magát, hogy végre elfelejtse Flandrine-t. Majdnem sikerült is neki ezt véghezvinni, de még pont időben megjelent előtte az ördög, aki üzletet ajánlott neki. Ha Gambrinus nem nyeri el a lány szerelmét, segíti elfelejteni a lányt, viszont 30 év múlva visszajön a lelkéért. 
A volt inas el is fogadta az ajánlatot, és ezután bármihez is kezdett –elsősorban a szerencsejátékhoz-, mindig dőlt hozzá a pénz. Hamarosan mesés vagyonra is tett szert ennek következtében, és most már úgy gondolta, hogy elnyeri a lány szerelmét. Azonban a fiú szerelme ismét visszautasításra talált, mert Gambrinus nem nemes, csak inas, és az is marad mindörökre.
A fiú visszatért az erdőbe az ördöghöz, aki megtanította őt sört főzni. ám a fiú bosszút forralt azok ellen, akik eltörték hangszerét, és börtönbe zárták őt. Az ördög tervezett neki egy hangszert, aminek majd senki sem tud ellenállni, s megtanította rajta játszani Gambrinust.
A fiatalember visszatért a városába, sört készített, majd egy napon asztalokat és székeket állított fel a főtéren, ahová meghívta az embereket, hogy kóstolják meg sörét. A városlakók megkóstolták az italt, de nem nyerte el tetszésüket, s hamarosan sokan panaszkodni kezdtek. Ekkor Gambrinus elkezdett játszani a hangszeren, s az emberek hamarosan, nem tudván ellenállni, táncra perdültek. Hiába kérlelték Gambrinust, hogy hagyja abba, ő csak zenélt tovább. Amikor végre befejezte, az emberek olyan szomjasak voltak, hogy a sört érezték a világ legjobb italának.
Gambrinus hamarosan mindenfelé főzte a sört. A király hálából nemesi rangot ajánlott neki, de ő ezt elutasította, s inkább a sör királya címet választotta, ő lett Fresne helytartója is.
A fiatalember visszatért a városába, sört készített, majd egy napon asztalokat és székeket állított fel a főtéren, ahová meghívta az embereket, hogy kóstolják meg sörét. A városlakók megkóstolták az italt, de nem nyerte el tetszésüket, s hamarosan sokan panaszkodni kezdtek. Ekkor Gambrinus elkezdett játszani a hangszeren, s az emberek hamarosan, nem tudván ellenállni, táncra perdültek. Hiába kérlelték Gambrinust, hogy hagyja abba, ő csak zenélt tovább. Amikor végre befejezte, az emberek olyan szomjasak voltak, hogy a sört érezték a világ legjobb italának.
Gambrinus hamarosan mindenfelé főzte a sört. A király hálából nemesi rangot ajánlott neki, de ő ezt elutasította, s inkább a sör királya címet választotta, ő lett Fresne helytartója is.
Flandrine ezek után felkereste Gambrinust, de ő már nem emlékezett rá, s csupán sörrel kínálta. Harminc évig boldogan élt Gambrinus, de ekkor újra eljött Belzebub, hogy a szerződésük beteljesedjen. Gambrinus azonban nem akarta a lelkét odaadni, így játszani kezdett a harangjátékon, mire az ördög táncra perdült. A zenét csak akkor hagyta abba, amikor az ördög felmondta a paktumot, így még sokáig élt, és amikor meghalt, testét egy söröshordóba helyezték.
Létezik olyan legenda is, hogy Nagy Károly serfőzőjétől származik a név, viszont mások szerint Gambrivius germán királyról tud, a név egy nyugat-germán törzsnévből ered, akik még a Római Birodalom idején telepedett le népével az Alsó-Rajna vidékén.
Előfordult az is, hogy Gambrinusnak szentelt sörfőzdék maguk találtak ki történeteket a védőszentről.
