A Bosteels család igen nagy és sikeres múlttal rendelkezik a sörfőzés terén. A sörfőzdét Evairst Bosteels alapította meg 1791-ben egy belga faluban, Buggenhout-ban. Rezidenciájuk és a fehérre festett torony-sörfőzdéjük ma is ott áll már 7 generáció óta. A sörfőzdét ma Ivo és fia, Antoine Bosteels vezeti, betartva a családi hagyományokat a sörfőzés terén.

 

A család a Tripel Karmeliet-et az egykori dendermondei karmelita apátság (1679-től főzték a mesterek) sörének receptje alapján készíti. A Bosteels sörfőzde így tiszteleg ezzel a kolostor sörfőzői előtt, akik 3 féle gabonából főzték sörüket: árpából, búzából és zabból. Ezt a felsőerjesztésű sörüket még palackban érlelik tovább cukor és friss élesztő hozzáadásával –ezáltal még több szén-dioxid gázzal telítődik-. Kitöltésénél ez meg is mutatkozik egy fehér, sűrű, tömör és tartós hab formájában. És elkezdődött egy 3 felvonásos színdarab, amikor az arany-bronz színű függöny mögül feltűnnek a szereplők: az íz és az illat.

 

Az első felvonásban az illat mutatta meg magát a színpadon elsősorban, elegáns és aromákkal gazdagon telített játékot nyújtva. Illatában megjelenik citrus, a vanília, a komló és a gabonamezők friss, édes fuvallata. Néha elfárad, de a pohár mozgatásával új erőre kap, és újra megjelennek ezek az alkotók virágillattal kísérve. Megkóstolva a  sört, tovább folytatódik a vanília és a citrus jelenléte kiegészülve a komló kesernyésségével és a 3 féle maláta édességével (ehhez azért a hozzáadott cukor maradéka is odatette magát).

 

A darab második részében háttérbe vonul a citrom és a vanília, helyüket átveszi a maláta, a virág (szerintem napraforgó) és a komló triója. Magas alkoholtartalma megmutatkozik, de a szén-dioxid által adott üde csípősség, a történet gerincét képző keserű íz ezt hamar lejátsza.

 

A harmadik felvonásban a pohárba kerül a palackban eddig pihenő maradék sör, amiben az élesztő is benne van. Itt megint a rafináltságát mutatja ez az ital, mert játszadozik velem, nem is akárhogyan. A végére maradt a fahéj és a szegfűszeg íze, egy kis gyantás zöngével. Ünnepélyesen zárja le az élményt, amit nekem ez az ital nyújtott. A komló keserűsége, és a maláta kellemes íze szépen végigkíséri a felfedezett elemeket, sőt, hogy ne felejtsem egyhamar, még jó ideig érződik a számban.

 

Mindez olyan érzéssel fogott el, mintha ez a színdarab egy gabonamező közepén játszódott volna le, és ezzel azt hiszem nem túlzok. Méltó befejezése volt ez a vacsorának.