Felejthető svéd után jöjjenek a maradandóbb élmények, először is a sörös tökleves 2.0 verziójával. Megkóstolva valami csudálatos ízorgia történt a számban. Annyi változás történt, hogy az eredeti recepttel ellentétben itt sütőtök és barnasör került a levesbe, a végén pedig szezámmagot és csilipaprikát szórtunk bele. Már a színe is megmelengette a lelkünket, de amikor megkóstoltuk, akkor a testünket is.

Nagyon jól kijött egymással a 4 íz az édes és sós alap a kissé kesernyés alaphang, és a csípős, mint kísérő, minden íz nagyon jól kijött, egyik sem nyomta el a másikat. Itt még a múltkor pluszban sütött szalonnachips sem hiányzott, így volt kerek az egész.

Az igen felejthető Stockholm után következett a fesztivál hangulathoz kissé visszafogott címkéjével az EKU Festbierje egy szép mély aranysárga testtel, és tetjén a HABbal, így nagybetűvel. Szép tömör, szinte tejszínes törtfehér hab telepedett a sör tetejére. Illata kissé visszafogott, de jól érezhető jegyeket hordoz magában. Maláta és karamell kúszott az orrunkba egy virágos mézes kísérővel együtt, de közbe-közbe szól egy szalmás szösszenet is. A pohárban kissé melegedve egyre jobban kibontakozott illatügyileg és erőteljesebben ontotta magából ezeket a jegyeket Ízében azonban már összetettebb, itt is kisé magasabb hőmérsékleten jön elő a sokszínűség. Kezdetben az alkohol megmutatja magát, de hangsúlyosabb az édesebb és fűszeres íz, majd kissé visszafogott pörkölt kávés- komlós keserűség. Szénsavassága is alátámaszt egy kicsit az ízeknek, ezzel egy frissességet hozva a sörnek. a komló keserűsége, a többihez képest kissé háttérbe szorulva, de érződik, és ez hamarosan a ködbe és a többi édes-fűszeres jegybe vész el, viszont, amíg tart az érzés jólnevelten működik együtt a többi ízzel. Na ezt már szívesen iszogatom dajdajozás közben és máskor is, egy egyszerű sör, de erényeit határozottan hozza tudomásunkra.

A sorban a Hacker-Pschorr Oktoberfest Märzenje jelentkezett kóstolásra. Engem lehengerelt teljesen, így utólag bevallva, kissé el is vesztettem a fejem, és rájöttem ismét nem hallucináltam kóstolása közben, egyszerűen tényleg kiváló ez a sör. Barna csatos üveg, visszafogott, aranyszínű címkével díszítve köszönt vissza az asztalról. Igen, rájöttem, hogy nem mindig a külső számít. És ezután be is szippantott magába a fesztiváli sokszínűségre emlékeztető élmény, de tényleg levett a lábunkról ez a sör. A csatos üveg kinyitását követően egy mély, rézvörös sör köszönt be, magas tömör bézsszínű aprószemű HABbal, ami állt, mint a tejszínhab. Illatában a főszerepet a édes és karamell, de főleg az intenzív aszalt gyümölcs (szilva inkább) likőrös beütéssel játsza. Ehhez jött még egy forralt boros fűszerkeverék –szegfűszeg, fahéj- kísérő, ami még likőrszerűbbé teszi az egészet. Ízében is az édesebb, aszalt szilvás, likőrös tengely a vezető, kiegészülve egy szinte ropogós karamellel, és a nem túl intenzíven, de nagyon jó kiegészítő szerepet játszó komló fűszeres keserűségével. Ez az intenzív édes kiegészülve a keserűséggel igazán odavág az érzékszerveinknek. Ha egy kis fesztiváli, vagy ünnepi hangulatot akarunk varázsolni, ezt is tudom ajánlani.

A mostani trió végére a Kulmbacher már megjelenésében is fesztiválra hívó söre maradt. Ugyancsak remek sör került az asztalra A barna üvegről visszakacsintó szőke hölgy jópár korsóval a kezében ösztökél arra, hogy „bontsd már fel, és igyad ezt a sört”. Nem is vártunk sokat, így a mély, sárgaréz színű ital gyorsan a poharunkban és mielőtt a gyomrunkban landolt volna, azért ízlelgettük szagolgattuk egy kicsit. Ez is az a sör, aminek jót tesz a kissé magasabb hőfok, mert ekkor kezdi eregetni illat- és inkább íz anyagait. Fehér habja is kitartó annak ellenére, hogy magasságát, de egy 1-2 cm-es gyűrű azért marad még egy ideig. Illatában visszafogott – a melegedés ellenére is- komló és édeskés gabona jelentkezik. Íze már határozottabb kezdetben egy malátás édes karamell hullám tör ránk visszafogott virágos-kesernyés kíséretében. Ez a visszafogott komlós keserűség végig megmarad, nem zavar közbe, de nem is hiányzik. Végül egy mézeskalácsos íz rajzolódik ki, amit gyömbérrel fűszereztek, ami még jó ideig érződik is a szánkban, mintegy záróakkord. Nem a bonyolultságáért és az ízek kavalkádjáért kedveltük meg ezt a sört sem, de itt is igaz a mondás, miszerint a kevesebb sokszor több.