Válogatásunk utolsó felét a Hoffmann magánsörfőzde Fest-Märzenjével kezdeném is. Elég jól bírtuk a kóstolást, annak ellenére, hogy kissé elhúzódott, persze az ünneplés meg az evés. 5,3 %-os alkoholtartalmával ezt kóstoltuk legelőször, Az egyszerű kék-fehér címkés üvegből egy melengető színvilágú –mély sárgaréz, vöröses színezettel– test folyt a poharunkba, egy szép magas, apró szemekből felépülő fehér habkoronával takarva. Előző megpróbáltatásaink – álsörök és a Stcokholm– után igazi felüdülés volt már maga a látvány is. Visszafogott illatában a gabonás, malátás jegyek mellett megfordul egy kis kenyér illat is, ehhez párosul még egy gyümölcsös, komlóvirágos kísérő is. Ízben is egész kellemes, amit a karbonáció kiteljesít, és végig a hátán viszi ezt és, mint egy erősítő, fokozza a hatást. Az első kortyoknál az édes, karamelles- mézes sütemény játssza a szerepet, amely később kiegészül egy az utóhangokban is jelen lévő gyümölcsösséggel. Ami még nagyon élvezetes volt számunkra, az a
komló rafinált jelenléte. Nem igazán intenzív sör keserűsége, de ez igazából nem is hiányzik az összhatásból – lehet ha jobban érződne, másképp gondolnám–, inkább a komló virágos és fűszeres jegyei jelentkeztek, és kaptak is szót, amit jól ki is használtak.. Néhány röpke pillanatra a víz is előbukkan, és ezt jó értelemben mondom. Érződik a kemény ásványi anyagokban gazdag víz jelenléte pihenőt tartva az ízlelő szervnek. Igazán remek és kellemes kezdés volt ez a fesztiválsörök társaságából.
Következzen a kóstoló utolsó két darabja, először is a Paulaner sörfőzde Oktoberfest söre. Eddigre már jól éreztük magunkat, de megráztuk magunkat, és kellő komolysággal futottunk neki az utolsó két indulónak is. A Paulaner vicces címkéjével megmosolyogtatott, na, de azért nem csak nagytestű, bor ööö sörvirágos orrú emberek járnak Oktoberfestre. Szervezetünkben a növekvő alkoholtartalom felturbózta fantáziánkat, de nem is erről akarok írni, hanem a sörről. A mély, narancsos árnyalatot mutató aranysárga sörre egy magas fehér hab ült, amely kissé vegyes méretű buborékokból álló szerkezetté állt össze. Illata visszafogott, pirított, édeskés – inkább méz- gabona, maláta jegyekkel, emellett némi gyümölcsösség (ribizlit, meggyet éreztem) is előfordul. Íze azonban kárpótolja a visszafogott illatolást. Egy kis hiányérzetünk volt szénsavasság terén, kicsit hiányzott belőle a pezsgés, de ennek ellenére is az íze szépen tarolt a szánkban. A maláta édességét pörköltgabona ízek telítik, hozzá még az illatából már felismert méz is társul egy halvány savanykás vonulattal. Határozott keserűsége szépen egyensúlyoz a gabonás, édes mellett, ehhez még, a Hofmannál már szépen bemutatkozó, komló virágos-fűszeres ízvilága is társul. Levezetésként ez a keserűség megmarad egy gyantás ízzel vegyítve. Igazán remek sör, igazi fesztiválhangulatot áraszt már maga a megjelenése is és a tartalom is
Végül, de nem utolsó sorban következzen a Veldensteiner ünnepi söre, mintegy átvezetésként a következő kórtolónkra, ugyanis akkor az ünnepi, téli söröket fogjuk részletesebben szájra és szemügyre venni. Címkéje is már szinte karácsonyi hangulatot áraszt. A pohárban egy mély, vörös test csücsül tetején bézs színű habbal. Elég jól tartja magát a habkorona, bár a tetejéről kiindulva nagyobb buborékok társaságában húzódik össze. Illatában a csírázó malátára emlékeztető enyhe savanykás, szénsavas illat érződik a méz és aszalt gyümölcs mellett, az előzőhöz hasonlóan igencsak szolidan. Íze hasonló félénkséggel van jelen, később bontakozik ki valamelyest. Elején az édes, pörkölt, karamell trió társaságában és a komló keserűsége játszadoznak, hol visszahúzódva –a keserű íz végig visszafogottan van jelen-, hol az előtérbe kerülve váltogatva egymást. Később, mikor már magasabb hőfokra melegedett a sör kezdi megmutatni télies jellegét. A végére kezd érződni némi gyömbéres sütemény és fahéj-szegfűszeg párosítás. Sajnos a nem igazán intenzív szénsavassága ráüti bélyegét, egy vizes közeggel hígítva és tompítva az ízeket. Némi hiányérzetet hagyott maga után a sör, konkrétan az íz – aminek a laposabb közeg sem kedvezett- és az illat lendülete hiányzott, eléggé bözsörészni kellett ezeket.
