Következzen két mediterrán sör az Estrella és a Peroni. A két ország hallatán inkább a borkultúra jut eszünkbe, Spanyolország ennek ellenére kimagaslót nyújt sörfogyasztásban, ám az olaszoknál is egyre nagyobb népszerűséget szerez magának az ital. A spanyolok az 1500-as évekre visszamenőleg kezdték el a sörfőzést német mintára. Azóta is szépen ível felfelé egyenletes lendülettel a sörfogyasztás. Vezető sörivók a spanyolok, mutatja ezt az egyenletes keresletnövekedés –köszönhető ez a turizmusnak is-, és a nagy sörmamutok törekvései arra, hogy az országban megvessék lábukat. Választásunk még spanyol kézben lévő sörgyár termékére esett.
A több lábon is álló Damm csoport sörszekciójából a „Csillag”-ra, azaz az Estrellára tettük le voksunkat egy kóstolás erejéig. A Damm céget az 1872-ben szülőföldjét elhagyó, és Barcelonában letelepedő August Kuentzer Damm alapította 1876-ban. Akkoriban elég sokan költöztek Barcelonába a mediterrán éghajlat és életérzés miatt. Így Barcelonában folytatta azt, amit eddig, sört gyártott. A mai napig, 11 generációval később sem szakadt meg ez a családi hagyomány.
A vállalat pályája folyamatosan ívelt felfelé, 1930-tól pedig még nagyobb lendületet vett a fejlődés. Népszerűségük és piacuk növelése érdekében nem maradhattak ki a sportesemények, közte a Barcelonai Olimpia, szponzorálásából sem. Hogy folyamatosan sportközelben legyenek, megalapították a The Estrella Damm Sailing Team vitorlás csapatot.
Abban megegyeztünk, hogy illata elég hamar elillan, de abban hogy ki, mit érez, hát érdekes észrevétel született. Enyhe virágos illat szállta meg rövid időre az orrunkat egy kis komlóval és karamellel kiegészülve. De dombon ülő juhászkutya legyek, ha éreztem benne rizsfagyi illatot, márpedig egyikünk azt vélte felfedezni, nem csak illatában, hanem ízében is, bár ezt a felhasznált rizs alátámasztja. Az első ízlelésre az élmény egy édeskés maláta, szolid, de hosszantartó keserűséggel karöltve. Én véltem felfedezni egy halvány savanykás ízt, de ez igazából előjött és már el is tűnt, nem zavarta az összhatást. A komló keserűsége nekem egy kicsit tapadós volt, ami nem nagyon akart elmúlni a későbbiekben sem, ráadásul ez párosult némi fémes utóízzel, ami már nem feltétlenül kényeztette érzékszerveim, de ez a többieknél nem igazán jött elő. 
Ezt nem nézhették tétlenül a nagy óriások sem így az olasz gyárak felvásárlásával itt is megvetették a lábukat. Választott sörünket is egy óriás a SAB-Miller részét képező, a S.p.A Birra Peroni gyártja immáron 46 éve. A hírverést is megadják ennek a terméknek, hogy trendi és csillogó legyen, ami nem is baj. Kíváncsiak voltunk, hogy tényleg olyan életérzést ad-e, mint a Ferrari, Gucci többek között, vagy akár a Vespa.
Ez idáig mind rendben is van, legutolsó kóstolásunk óta kicsit megkoptak emlékeim a sörrel kapcsolatban, és bár ez már a hivatalos magyar címkés változat (kóstolt alanyunk import anyag), de azért bíztam hasonló reakciókban. Hááát nem így lett. Őszintén szólva egész nagyot csalódtam ebben, bár tudom, hogy az eredetihez képest nem valószínű, hogy azt fogom kapni, dehogy ennyire más legyen az már enyhén szólva is földhöz vágott. Márpedig egy életérzést és életstílust közvetítő „ikon”-nak ne legyen már ingadozó a minősége, pláne ne a rosszabb felé. Nem tudom, illetve igen, hogy ha ezt az Armani, vagy a Lamborghini megengedné magának, mit szólna a közönség. Bár ez egy sör, mégis ha már egy lapon emlegeti magát a legnagyobb olasz márkákkal, akkor igazi tartalmat is adjon, ne csak parasztvakítást.
