Következzen két mediterrán sör az Estrella és a Peroni. A két ország hallatán inkább a borkultúra jut eszünkbe, Spanyolország ennek ellenére kimagaslót nyújt sörfogyasztásban, ám az olaszoknál is egyre nagyobb népszerűséget szerez magának az ital. A spanyolok az 1500-as évekre visszamenőleg kezdték el a sörfőzést német mintára. Azóta is szépen ível felfelé egyenletes lendülettel a sörfogyasztás. Vezető sörivók a spanyolok, mutatja ezt az egyenletes keresletnövekedés –köszönhető ez a turizmusnak is-, és a nagy sörmamutok törekvései arra, hogy az országban megvessék lábukat. Választásunk még spanyol kézben lévő sörgyár termékére esett.

A több lábon is álló Damm csoport sörszekciójából a „Csillag”-ra, azaz az Estrellára tettük le voksunkat egy kóstolás erejéig. A Damm céget az 1872-ben szülőföldjét elhagyó, és Barcelonában letelepedő August Kuentzer Damm alapította 1876-ban. Akkoriban elég sokan költöztek Barcelonába a mediterrán éghajlat és életérzés miatt. Így Barcelonában folytatta azt, amit eddig, sört gyártott. A mai napig, 11 generációval később sem szakadt meg ez a családi hagyomány.

A vállalat pályája folyamatosan ívelt felfelé, 1930-tól pedig még nagyobb lendületet vett a fejlődés. Népszerűségük és piacuk növelése érdekében nem maradhattak ki a sportesemények, közte a Barcelonai Olimpia, szponzorálásából sem. Hogy folyamatosan sportközelben legyenek, megalapították a The Estrella Damm Sailing Team vitorlás csapatot. 

Asztalunkra 0,33 l-es üvegben érkezett piros címkével, nyilván már ezzel is hergelni akarják érzékszerveinket, hogy rávessük magunkat az aranysárga nedűre. Egyszerű, de mégis tetszetős, számos művész egyedi külsejű palackokkal is kényeztette a nagyérdeműt. Színe világos arany, tetején fehér aprószemű, de kevésbé tartós habbal. Egy-két perc alatt az enyészeté lesz, viszont a frissessége egész megnyerő. Szénsavassága kellemes üdeséget ad a sörnek, ez csak frissíti a sört, és harmonikusabbá teszi az ízek összhangját.
 
Abban megegyeztünk, hogy illata elég hamar elillan, de abban hogy ki, mit érez, hát érdekes észrevétel született. Enyhe virágos illat szállta meg rövid időre az orrunkat egy kis komlóval és karamellel kiegészülve. De dombon ülő juhászkutya legyek, ha éreztem benne rizsfagyi illatot, márpedig egyikünk azt vélte felfedezni, nem csak illatában, hanem ízében is, bár ezt a felhasznált rizs alátámasztja. Az első ízlelésre az élmény egy édeskés maláta, szolid, de hosszantartó keserűséggel karöltve. Én véltem felfedezni egy halvány savanykás ízt, de ez igazából előjött és már el is tűnt, nem zavarta az összhatást. A komló keserűsége nekem egy kicsit tapadós volt, ami nem nagyon akart elmúlni a későbbiekben sem, ráadásul ez párosult némi fémes utóízzel, ami már nem feltétlenül kényeztette érzékszerveim, de ez a többieknél nem igazán jött elő.
 
Alapvetően egy kellemes, iható közepes sör, kis étvágyfalatkákkal is kipróbálnám, hogy viszonyulnak egymáshoz. Leginkább paradicsomos, zöldséges, fűszeres kenceficét képzelnék el mellé, pirítóssal (végigkóstolnám többféle kenyérrel is), de elképzelhető ez füstölt vagy darált sült hússal kiegészített verzióval is.
 
Pontozás: Illat: 4,3 Íz: 3,7 Habtartósság: 3,5 Recencia: 4 Keserűség: 4,1 Tisztaság: 4 Összesen: 23,6
 
Az olaszoknál viszont elég döcögősen indult a sör szekere olyannyira, hogy az első sörfőzdét is csak az 1700-as évek végén alapították Nizzában. A második sörfőzde nyitásáig közel negyven évet kellett várni, és azt sem olaszok nyitották meg, talán még mindig a barbárok italának tartották, helytelenül. Ezt követően azonban felgyorsult a különböző sörfőzdék nyitása, főleg az északibb részeken, ahol megfelelő körülményeket teremtett a hegyvidéki klíma a sörfőzéshez. Az ezt követő fellendülésnek az olasz fasiszta rendszer által kivetett adók eléggé áttörhetetlen gátat szabtak, ennek hatására a 30’-as évek végére nem csak a gyártott mennyiség, hanem a sörfőzdék száma is eléggé megcsappant. Ezt a sokkot pár év alatt kiheverték a sörgyárak, és ismét fellendülő iparággá vált a sörgyártás.
 
Ezt nem nézhették tétlenül a nagy óriások sem így az olasz gyárak felvásárlásával itt is megvetették a lábukat. Választott sörünket is egy óriás a SAB-Miller részét képező, a S.p.A Birra Peroni gyártja immáron 46 éve. A hírverést is megadják ennek a terméknek, hogy trendi és csillogó legyen, ami nem is baj. Kíváncsiak voltunk, hogy tényleg olyan életérzést ad-e, mint a Ferrari, Gucci többek között, vagy akár a Vespa.
 
A Peroni Nastro Azzurro prémium láger, tele fényűzéssel, amit a külseje és a köré épített marketing már jól mutat. Pohárba öntve az ital szalmasárga színe viszonylag sűrű, fehér közepesen tartós habbal párosul, ami szép magas a tetején nagyobb buborékokkal, azért tartja magát egy pár percig. Illata intenzív komló és pörkölt maláta illatot hordoz, ráadásul nemcsak megmutatja magát és aztán meg elszáll. Belekortyolva is megjelennek ezek jegyek karamelles édes ízzel kiegészülve, mellette a komló keserűsége kíséri le ezt a kombinációt. Szénsavassága is ad egy kis ívet frissességével. Nem vág arcon a nagy íz és illatáradat, és a reklámozott életérzés sem jött át igazán, de egy jó kis hibátlan nyári üdítő ital ez, laza összejövetelekre.
 
Pontozás: Illat: 5 Íz:5 Habtartósság: 4,3 Recencia: 4,3 Keserűség: 5 Tisztaság: 4 Összesen: 27,3
 
Ez idáig mind rendben is van, legutolsó kóstolásunk óta kicsit megkoptak emlékeim a sörrel kapcsolatban, és bár ez már a hivatalos magyar címkés változat (kóstolt alanyunk import anyag), de azért bíztam hasonló reakciókban. Hááát nem így lett. Őszintén szólva egész nagyot csalódtam ebben, bár tudom, hogy az eredetihez képest nem valószínű, hogy azt fogom kapni, dehogy ennyire más legyen az már enyhén szólva is földhöz vágott. Márpedig egy életérzést és életstílust közvetítő „ikon”-nak ne legyen már ingadozó a minősége, pláne ne a rosszabb felé. Nem tudom, illetve igen, hogy ha ezt az Armani, vagy a Lamborghini megengedné magának, mit szólna a közönség. Bár ez egy sör, mégis ha már egy lapon emlegeti magát a legnagyobb olasz márkákkal, akkor igazi tartalmat is adjon, ne csak parasztvakítást.
 
Színe legalább megegyezik az előzőleg kóstolttal, de habja már üdítőitalszerű apró szemek, mégsem alkotnak egy egész koronát. Kiöntés után ez a felére gyorsan vissza is esett, a megmaradt rész még bírta egy ideig. Illata első szaglásra ugyanolyan intenzív, de ennyi egyszer beleszippantok, és kész, eltűnt minden csak az űr. Ízre ugyanezt mondhatnák, belekortyolok, egy kellemes malátás-komlós íz és aztán hello, a továbbiakban gyengén erőlködik, bár a kesernyésség itt is szépen hosszan tart, de egy sör ízvilága ne csak a komló keserűségéből és harmatgyenge malátás kapálódzásból álljon, mégha a frissessége meg is van a sörnek, pláne ha ilyen magas szintre pozícionálta be magát. Hát köszönöm, de ezt a felszínes, tartalmában üres életérzést mégsem kérném. Vagy gondolták, hogy Magyarországra elég a név és mindenki hasra esik? Kétlem, hogy az előző kóstolásánál ennyire mellényúltunk.
Szerző: Rolli  2010.07.02. 15:45 2 komment

Címkék: sör sörkóstolás peroni estrella damm

A bejegyzés trackback címe:

https://soromok.blog.hu/api/trackback/id/tr632125503

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mantlesorrow · http://www.sorspecialista.hu 2010.07.06. 12:03:16

akkor most jó a Peroni v sem? :) mennyire pontoznád a Mo-n beszerzett palackot?

Rolli · http://soromok.blog.hu/ 2010.07.06. 12:25:09

@Mantlesorrow: Hát, nekem egy közepes sörnek hatott, aminek semmi minőségi hibája nem volt. Csak az a butított ízvilág, meg az illat erőtlensége unalmas, üres... Lehet, hogy más hangnemben írtam volna le, ha nem egy ikonként mutatnák be, mert ehhez azért többet kell adni ennél. Íz, Illat, 4; Habtartósság 3; a keserűség 4,5; és a recencián, tisztaságon nem változtatnék. Iható sör, minden izgalmat nélkülözve. De az először kóstolt azért határozottan jobb volt.
süti beállítások módosítása