Üzemlátogatásunk végén következett a kóstolás második része, ahol különlegesebbnél-különlegesebb söröket is kóstolhattunk. Addig, amíg nem ködösödött el a tekintetem, és olvashatóan írtam, megpróbáltam a legtöbb kóstolt sörről megjegyzést írni. A Nua Stoutot már fel kellett idéznem mégegyszer a Sabbath szombaton, de az ott kóstolt Kübel U.S. exportról is megemlékezek.

Kezdtünk a honigbockkal (mézbock), ami még az erjesztő tankból frissen, vödörben érkezett, és mit ne mondjak csodás élmény volt. Kellemes gyümölcsös, citrusos illat, ami az ízben teljesedett ki igazán. Egy egész citrus-féleség sereg vonult fel, mandarinnal, grapefruittal –ez érződött a legjobban, és egy ilyen kesernyésség érződött ki, ami tényleg szuper volt– naranccsal, ezek mellett a komló kesernyéssége és virágos vonulata is megjelent finoman a hársméz édessége kísérte. Nagyon kellemesen elfért egymás mellett az édes és a keserű duó.

Ezután következett az imperial stoutjuk, amiről is már írtam pár adatot korábban. Rátekintve elveszünk a sör sötétségében, megkóstolva, pedig az ízeiben. Kezdetben a zöld komló mutatta ki foga zöldjét, illatát, és ízét, ez átfordult egy pörkölt kávés és a fekete étcsokoládé keserűségébe. Ez alatt én éreztem egy ásványos sziklás ízt, ami még jobban emelte a sör tekintélyét. Mindezek mellett megjelent egy meggyes kíséret is, ami némileg oldotta a keménységet, de kimondottan illett hozzá.

De vissza is térek a sör sorra. Következett egy fenyősör (Tannenbier), amihez őrölt fenyőmagot adtak (ha jól értettem), illetve a fenyőágak végén lévő új és friss hajtásokat. Ez meg is tette kellemes hatását, ugyanis, olyan volt, mintha egy fenyőerdőbe szagoltunk és kóstoltunk volna. Szép telt édeskés, gyantás és fenyő-íz töltötte be a szájüregem minden szegletét, ehhez jött még egy határozott kesernyés aláfestés is. Ezt egy sör-sommelier pohárból kóstoltuk. Ennek az alsó része egy egyenes henger, ami a sör színének megállapítására szolgál, ezt egy tulipánforma követi, hogy egybegyűjtse az illatokat, kiteljesítse az ízeket.

Ezután mutatott meg Jens egy őszi idénysört, a töksört (Kürbisbier), amihez sütőtök pürét adnak. Egy kellemes könnyű sör ez, édeskés, nekem inkább a nyers, mint sült tökhöz hasonlító ízzel. Egy kis nyerstökös savanykás íz is játszott még, tényleg egy üdítő, friss sör.

Az eddigi sort követte két USA piacokra főzött sörük, elsőként a Hohzeitsbier 6,3 % alkoholtartalommal. Ezt Müncheni malátából készítik Spalter select és Aurora komlók felhasználásával. Illatában a komló szépen meg is jelenik, mellette egy édeskés karamelles kísérővel. Ízében először  édeskésnek indul, majd a komló fűszeressége és keserű íze teljesedik ki, és tölt ki érzékszerveim minden zeg-zugát. Érezni benne egy kis gyantát és némi csípősség is felüti a fejét.

És ami nagyon tetszett a szárazkomlózott Bock Saphir a maga 7,4 %-os alkoholtartalmával. Kellemes és határozott komlófűszer és keserű vállalta a főszerepet a kóstolás alatt, ami az előzőnél erősebb gyantás és édes, karamelles ízzel teljesedett egy szép kerek történetté. Itt már eléggé tompának éreztem érzékszerveim (nem csak én), de a Trappista sörük savanyúságára határozottan emlékszem. Ezt egy éve érlelték hordóban, és a savanyúságát a Berliner Kindl-hez tudnám hasonlítani. Ez volt az a sör, amivel nem kötöttem én sem barátságot.

Utolsóként következett a NUA Stoutjuk, amiről már csak halványabb emlékeim maradtak, de arra jól emlékeztem, hogy egy szinte krémes test folyt le a torkomon. Egy krémes capuccinora emlékeztetett a habja és az íze is, de mindemellett a pörkölt, komlós ízek is szépen hozzásimultak ehhez.

És végül a vacsora, amit Heidi (becenevén Kati néni) hozott össze, az még valami finomságos volt. gránitlapra vágott vékony sonkaszeletekkel, pörköltmalátás zsemlével, barna kenyérrel, paradicsommal, retekkel, savanyúsággal, tepertőkrémhez hasonló, és egy majonézes krumplis kenceficével. Nagyon kiadós és eszméletlen finom volt ez így.

Így utoljára már csak az maradt, hogy megköszönjem Heidinek a finom ételeket, Jensnek a kimerítő és érdekes előadást, valamint a finomabbnál-finomabb sörök bemutatását, a többi útitársnak is az élményeket, mert nagyon jól éreztem magam velük, és Ákosnak, hogy ezt az egészet megszervezte, és utánajárt ennek.