Pár üzemlátogatás és utazás után igencsak felhalmozódott otthon néhány üveg sör, amik arra várnak csendesen, hogy elfogyasszam őket. St. Martini utazásomból maradt vissza a Meantime sörfőzde Chocolate Baltic porterje, ami Pesten Csakajósőrnél is kapható. Régóta szemezgettünk már, de nem várattam tovább.
A sörfőzde Londonban, pontosabban Grenwichben található, és ezt büszkén is hangoztatják mindenhol, hogy ők „A Greewinwichi sörfőzde”. A Sörfőzdét Alastair Hook alapította, aki az Egyesült Királyság egyik sör-technológia oktatás terén vezető iskolában, a Heriot-Watt Edinburgh-ban szerezte meg diplomáját. Gyakornokoskodott Weihenstephanban, és az USA-ban is. A cég története 1999 decemberében greenwichi lakásán kezdődött. Ekkor felbolydult minden körülötte, és 2000. februárban még a főzde egységeit építették, és micsoda gyorsaság, áprilisban már palackozva volt az első főzetük is.
Kezdetben másoknak főztek és palackoztak söröket, azonban tudták, hogy megfelelő marketing és saját márka és elég ráfordított pénz nélkül lehetetlenség lesz meghódítani nagyobb piacot. Hosszabb folyamat eredménye, hogy saját terméket létrehoztak, aminek eredménye az Union, egy bécsi típusú láger sör lett. A címkét Ray Richardson, egy londoni művész, tervezte, és az eredeti festmény még most is kinn lóg a Greenwich Union kocsmájukban. Választékuk folyamatosan bővült, és, mivel a minőségi sörök gyártására kötelezték el magukat, söreikkel már könnyebb volt piacot szerezni az éttermekben is. Söreik különböző pubokba, éttermekbe jutottak el, és ezáltal hamar növelniük kellett gyártási kapacitásukat is.
2001 novemberében, a szerencsének is köszönhetően nyitották meg pubjukat a The Greenwich Union-t, amely kizárólag csak a Meantime főzde termékeit árulta és verte csapra. Nyitása több magazinban is megjelent, és a „Pub of the Year” címet is megszerezte. Azóta átesett egy ráncfelvarráson és zöld arculatot kapott.2002-ben hogy 20 évnyi lobbizás után a Független Sörgyártók Szövetségének közbenjárásával fontos és legfőképp kedvező változások következtek be adózás terén az olyan sörfőzdék számára, mint a Meantime is. Ez a progresszív adózás lehetővé tette a kisebb sörfőzdék fejlődését, további bővítését, ezt Alaister-ék is kihasználták. Lehetőségük nyílt ezáltal, hogy régebbi palackozó sorukat is lecseréljék 2003--ban. Megnövelt kapacitásuknak köszönhetően a Greene King IPA-ját is ők palackozták
2004 tavaszán az egyetlen brit sörgyár, amely bronzérmet szerzett Union sörével a San Diego-i sörvilágbajnokságon. Minőségbe vetett elkötelezettségüket erősített meg ez az érem. További termékeket fejlesztettek ki, az IPA-t és a London Porterjüket. Palackozójukat is továbbfejlesztették, így ők lettek az első brit sörfőzde, amelyik saját gyártású pezsgőspalack formájú üvegekbe töltötték söreiket.
Az elkövetkezendő években a márka építésére fordították a hangsúlyt és 2006-ban már aranyéremmel, amelyet a Coffe Porterjükért kaptak. Ez volt az Egyesült Királyság első fair-trade söre. Ezek után nem tört meg lendületük a sem terjeszkedésükben és az érmek gyűjtésében, előálltak új termékükkel a London Pale Ale-lel. A gazdasági válság azonban megtörte lendületüket, veszteséget könyveltek el. Így a minőség mindenek előtti (még a mennyiség előtt is) filozófiájuk csak megerősödött bennük. 2010 márciusában nyitották meg új Brewpubjukat, mai igen nagy nyilvánosságot kapott, megjelent London polgármestere is. 2010-ben Költöztek át a Blackwall Lane-re új üzemükkel, és nehéz szívvel hagyták ott a régi sörgyárat, az elmúlt 10 év helyszínét, de történetük itt nem áll meg…
És a lényeg, ami nem maradhat ki maga a Chocolate. Fotózása közben kissé eljátszadoztam a fényekkel a nappal. Kíváncsi voltam, hogy nap elé helyezve a mély rubin-barna test milyen színeket kreál, és itt az eredmény, szinte izzott a pohárban:Habja világos barna, amely tömör kezdetekben, ám később nagyobb szemekre esik szét. Illata intenzív, azonban ez a későbbiekben visszafogottabbá válik, de végig simogatja orromat. A tiszta keserű csoki, a kakaóvaj megtoldva egy kis likőrös beütéssel. Ehhez még hozzájön egy kis fűszerezés mazsola formájában. Íze még töményebb és teltebb. Elején nem tudok eltelni a pörkölt maláta, a tömény keserű csoki, a likőrös, gyantás ízekkel. Közepén egy kis pihenőt kapok, amikor is az egész átfordul egy halványan édeskés, pörkölt magvas lágyabb érzésbe, amit még egy kakóvajas kis szösszenettel megtoldanak. Végére visszajön a kesernyés és egy kis kávés érzet is, ami nem hagyja, hogy a sör egy nugátos édes ömlengésbe forduljon át. Lecsengése hosszú, jó ideig érezni a keserű, csokis-kávés utóhangokat.
Ehhez segít hozzá a lágy karbonációja, ami még selymesebbé teszi magát a sört. Keserűségének intenzitása változó, hol előtérbe kerül, hol visszahúzódik más ízek javára. Komlós keserűsége visszafogott, ezt inkább a pörkölt maláta erősíti, ám a gyantás érzés mindenképp jót tesz a sörnek. Igazán remek könnyed testű, mégis határozott jegyekkel rendelkező sör ez.Pontozás: Illat: 9,9 Íz: 9,9 Habtartósság: 3,6 Recencia: 4,8 Keserűség: 4,8 Összesen: 33 pont
